- A jegyzőkönyvekben Boros Gabrielként szerepelsz, honnan ered ez a nem szokványos név?
- Szlovákiában születtem, ez a név szerepel az irataimban, de magyarként jobban szeretem a Gábor nevet.

- Hogyan kerültél Diósgyőrbe?
- Rimaszombaton kezdtem focizni, előbb három évig az ŠK Tempus, majd megszűnése után egy évig az MŠK Rimavská Sobota színeiben. A labdarúgás szeretetét otthonról hoztam, apukám tanított először lőni, fejelni, az első „igazi” edzőm pedig Milan Špaček volt. Tavaly nyáron igazoltam Diósgyőrbe. Apukám választotta, mert mindössze 80 kilométerre van Rimaszombattól, és egykori profi labdarúgóként, úgy ítélte meg, hogy jó irányba tart a diósgyőri utánpótlás-nevelés, megfelelő képzést kaphatok én is. Ezek után eljöttem, részt vettem néhány edzésen, tetszett amit láttam és az edzők is marasztaltak. Tavaly György Gábor és Bém Gábor, az idén Kriston István csapatában játszom.

Boros Gábor

- Hogyan sikerült a beilleszkedésed?
- Kitűnően, egyedüli problémát az jelentette, hogy tavaly az első hat mérkőzésen nem léphettem pályára, mert a szlovák szövetség lassan adta ki a papírjaimat. Ősszel öt gólt szereztem az U16-ban, tavasszal pedig már az egy évvel idősebbek, az U17-esek között játszhattam, ahol négy találatig jutottam.

- Mi az erényed és melyik területen kell leginkább fejlődnöd?
- 16 évesen 183 cm magas vagyok, elég erős testalkatú. Korosztályomban nem is találkoztam még olyan védővel, aki el tudott volna nyomni. Nemcsak magas vagyok, hanem szeretek fejelni is, és a lövéseimet, helyzetfelismerésemet is dicsérik. Minden területen van még javítani való, de leginkább a gyorsaságomat, robbanékonyságomat szeretném fejleszteni.

- Hol érzed magad jól a pályán?
- Elsősorban középcsatárként, de ha kicsit hátrébbról kell irányítani, az sem idegen tőlem. Játszottam az elmúlt években szélső és védekező poszton is, azt is próbáltam legjobban megoldani.

- Ki a példaképed?
- Apukám, akit úgyszintén Boros Gábornak hívnak. Ő is középcsatár volt mint én, játszott a csehszlovák első osztályban Kassán és Besztercebányán is. A Dukla Banska Bystrica csapatával kijutott az UEFA kupába is, ahol a Mönchengadbach verte ki őket.

- Nagyszerűen kezdted a bajnokságot, három mérkőzésen hat gólt szereztél, a csapatod két mérkőzést nyert, csupán legutóbb, a DVSC előtt hajtott fejet.
- A győzelmeket soha nem egyedül éri el az ember, hanem kell hozzá a csapat és kellett a társak segítsége a gólokhoz is. Emellett bíznak bennem a többiek és az edző is, hiszen én végezhettem el a büntetőt és a szabadrúgáshoz is odaállhatok. A gólok közt ezen kívül volt fejes, közeli és távoli lövés is, de majdnem mindegy, az a lényeg, hogy gól legyen és nyerjen a csapat!


Kriston István, a DVTK U17 vezetőedzője: - Hosszú távon is van lehetőség Boros Gabiban, aki egyaránt jó teljesítményre képes centerként és a center mögött. Ha így fejlődik tovább, akkor nagyon szép jövő előtt áll, amihez persze keményen és sokat kell edzenie.