- Sportszakmai igazgatónk, Völgyi Péter extrának titulálta a közelmúltban véget ért szezont. Egyetértesz vele?
- Valóban eltelt azóta néhány hét és leülepedtek bennem az események. Nagyon örülök, hogy így sikerült, én abszolút pozitívan gondolok vissza a szezonra. Kimaxoltuk belőle, amit lehetett, nem maradt bennünk semmilyen hiányérzet. Mindenképpen elégedett vagyok az elért eredményekkel, ez volt a realitás. A Sopron nagyon erős volt, őket nem lehetett megszorítani sem.

- Sok szép győzelmet arattatok. Mikor érezted azt, hogy ebből valami szép eredmény is kisülhet?
- Talán a legelső itthoni Szekszárd elleni győzelmünk után éreztem azt először, hogy ebben a szezonban lehet keresnivalónk, hiszen a KSC évek óta nagyon kellemetlen ellenfél és nem véletlenül jutottak az elmúlt két évben a bajnoki döntőbe. Én az ellenük elért siker után éreztem azt a csapaton, hogy sok mindent elérhetünk. Felejthetetlen élményt jelentett az Európa Kupában mindkét Galatasaray elleni mérkőzés. Egy kicsit sajnálom is ezt a párharcot, mert nagyon közel voltunk a továbbjutás kiharcolásához, ami egészen apró dolgokon múlott végül. Óriási élményt jelentett mind a törökországi, mind pedig a hazai találkozó atmoszférája, és az ezeken a mérkőzéseken szerzett tapasztalatokat később kamatoztatni tudtunk a magyar bajnokságban is. Ezen kívül mindenképp megemlíteném a Győr elleni bajnoki elődöntőt, ez jelentette ennek a szezonnak a csúcspontját. A hazai telt házas mérkőzéseken jó teljesítménnyel tudtunk győzni. De őszintén mondhatom, minden saját közönségünk előtt lejátszott meccshez kellemes emlékek fűznek, játékosként nem is kívánhatnék ennél jobb közeget a kosárlabdázáshoz. 

- Bár a kosárlabda csapatjáték, de egyénileg is nagyszerű szezont zártál, és ezt Cziczás László vezetőedző is több fórumon hangoztatta. Ugyanakkor mégis úgy tűnt, a dörgedelmeiből neked jutott a legtöbb.
- Nem egyszerű a mi kapcsolatunk Lacival, de nyilván azért is tudunk évek óta együtt dolgozni, mert mindketten megfelelően tudjuk ezt kezelni. Persze, sokszor rosszul esik a kritikája, de tisztában vagyok vele, ő mindig csak azért teszi ezt, hogy jobb legyen a csapatnak. Tudjuk, mindig azt a lovat ütik, amelyik húz, és addig jó, amíg foglalkoznak az emberrel. Én így nőttem fel, próbálom ezt a helyén kezelni. Ha én egy adott meccsen ritmust váltok és Laci ezzel fel tud tüzelni, az átragad a többiekre is. Emellett baráti a kapcsolatunk, meg is szoktuk ezt is beszélni, de remélem, a következő szezonban már enyhébb lesz velem. 

- Sok játékostársad megkezdte a pihenőjét, te azonban a 3×3-as bajnokságban szerepelsz. Légy kedves, beszélj nekünk kicsit erről a sportágról!
- A nyár nekem mindig a 3×3-ról szól, pár éve választás elé állítottak és én emellett döntöttem, hiszen olimpiai sportág lett, és nem titkolt célom az, hogy jövőre játszhassak a tokiói olimpián, amire minden esélyünk meg is van. Ehhez azért még nagyon sokat kell tenni. Ez egy új sportág, én hat éve kezdtem el játszani, az elsők között Magyarországon, de egyre jobban fejlődik, és egyre erősebb a mezőnye. A hetekben zajló magyar bajnokságban megszerzett pontok azért nagyon fontosak, mert a világbajnoki ranglisták ezek alapján dőlnek el. A világranglista első három helyezettje automatikusan olimpiai résztvevőnek számít. E pozíciók egyikét megcsípni elég kevés esélyünk van, ugyanis Kína és Mongólia csapata olyan tempóban gyűjti a pontokat, hogy utolérhetetlenek lesznek. De szerencsére van még másik két opciónk is, hogy elérjük célunkat. Úgy érzem, fekszik nekem ez a sportág, és legyen bármenyire fárasztó is a bajnokság, örömöt és felüdülést jelent számomra a 3×3. Nem kis motivációt jelent, hogy augusztusban a szülővárosomban, Debrecenben rendezik az Európa-bajnokságot, ezt az élményt semmiképp sem szeretném elvenni magamtól. 

- A szezonzáró Újpest elleni mérkőzésen feltűntél a Diósgyőri Stadionban is. Milyen érzés volt a kapu mögött szurkolni a labdarúgók bennmaradásáért?
- Aznap Budapesten vettem részt egy 3×3-as felkészülési tornán, ezért nagyon izgultam, hogy hazaérjek a futballisták mérkőzésére. Előzetesen hallottam, hogy telt házas meccs lesz, kár lett volna kihagyni. Tudni kell, hogy édesapám miskolci születésű, tehát az én diósgyőri igazolásom többet jelentett egy átlagos klubváltásnál. Kötődöm ehhez a klubhoz, és szerintem látszott a pályán is, hogy nemcsak magunkért, hanem a városért és a szurkolókért is küzdöttünk. Mindenképpen részese akartam hát lenni a futballmeccs kínálta élménynek. A párom és társasága rendszeresen szurkol a stadionban, és ha időm engedi, én is velük tartok. Szerintem természetes, hogy ha egy klubhoz tartozunk, drukkolunk egymásnak, és örülünk egymás sikereinek, sportágtól függetlenül. 

- A szurkolók szeretetét ti is kivívtátok, ugyanakkor a következő szezon is érdekesnek és izgalmasnak ígérkezik.
- Igen, remélem, hogy ősztől újra magunk mögött tudhatjuk majd mi is a drukkereinket, mert szükség lesz rájuk. Jelen állás szerint az Euroligában selejtezőt kell játszanunk, ami elsőre még lehet, hogy nagy falat lesz számunkra. Ettől függetlenül mindent el fogunk követni azért, hogy kivívjuk a csoportkörben való szereplés jogát.