- Milyen érzések kavarogtak benned, amikor igent mondtál az Aluinvent DVTK felkérésére?
- Az első érkezők között voltam, viszonylag korán adtam választ a Diósgyőrnek. Úgy éreztem, hogy eljött az ideje a váltásnak. Nem akartam lemondani a vezetőedzői ambícióimról, csak egy ideig szüneteltetni. Az eredeti tervek szerint néhány évig Cziczás László mellett dolgoztam volna, és utána vettem volna át a csapat irányítását. Új helyzet adódott azonban, amivel igazán senki nem számolt. Cica nem vállalta az újabb szezont, és a játékoskeret is alaposan megváltozott. Fiatal csapatunkkal egy építkezésbe kezdtünk, és én elvállaltam ezt a feladatot. Örültem is ennek a lehetőségnek, ugyanakkor érdekes szituációt is teremtett, hiszen Laci nagyon jó barátom. A klub úgy gondolta, hogy ezzel a feladattal meg tudok birkózni, és én is úgy érzem, ez a keret fekszik nekem.
- Hol tartotok a csapatépítés folyamatában?
- Amikor augusztusban elkezdtünk dolgozni, olyan nehézségek hátráltattak minket, amelyekre nem számíthattunk. Ugye az alapozás során tudtuk volna elvégezni azt a munkát, amikor még nem konkrétan egy mérkőzésre készülünk, hanem amikor igazi csapatot formálunk a meglévő játékosokból. Ez úgy, ahogy volt, betegség miatt elmaradt. Kiscsoportos edzéseink voltak, és egyéni foglalkozásokat tartottunk. A BEAC elleni idénynyitó mérkőzés előtt egy nappal edzettünk először tízen. Így vágtunk bele a bajnokságba. Innentől kezdve szerda-szombat ritmusban jöttek egymás után a mérkőzések, és közben építettük a csapatot. Nem volt hálás feladat úgy készülni az ellenfelekre, hogy közben még mi sem voltunk készen. Mostanában érzem azt, eljutottunk odáig, hogy kialakultak a szerepek, jobban megismertük egymást. Ne felejtsük el azt sem, hogy menet közben légióst is váltottunk. Szerencsére ez jól sült el, Keyona Hayes beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. Szóval most kezd az egész összeállni, látom, kire, milyen feladatot lehet bízni. Látom, kire lehet több terhet pakolni, és ki az, aki esetleg nem úgy birkózik meg a feladatokkal, mint ahogy számítottunk rá.
- Az elmúlt hónapokban lejátszott mérkőzések közül melyek jelentik számodra a két szélsőséget?
- Szerintem hasonló választ adnának erre a kérdésre a szurkolóink is, ebben nemigen lenne vita. Azt látni kell, hogy szerintem idén nekünk nincs előre lefutottnak tekinthető, könnyű meccsünk. A már említett BEAC elleni mérkőzésen két edzés után aratott győzelmünk számomra egy nagyon értékes siker, holott a legtöbben valószínűleg csak legyintenek, a Diósgyőr hozta a kötelezőt. Néhány nappal utána érkezett hozzánk a négy légióssal felálló Cegléd, és akadtak fanyalgók, mondván csak két ponttal nyertünk. Én pedig nagyon boldog voltam, mert az egy remek eredmény volt az akkori állapotunkban. A még nézők előtt lezajlott Csata elleni vereséget sajnálom. A győzelemért járó plusz egy pont nagyon hiányzik nekünk, ha ránézünk a tabellára. Ezen kívül a két Győr elleni vereség fájó. az egyik azért, mert gyakorlatilag már a kezünkben volt a győzelem, a másik pedig azért, mert húsz pontosra nőtt a különbség a végére, annak nem úgy kellett volna alakulnia. Kikaptunk még a TFSE ellen is, de ők még sok mindenkinek fognak hazai pályán borsot törni az orra alá. Őket is a helyükön kell kezelni, szó sincs egyetemi kiscsapatról, de az a vereség is elkerülhető lett volna, ha nem védekezünk rosszul három negyeden át. A győzelmeink közül kiemelném a PEAC elleni pécsi diadalt, rajtunk és a topcsapatokon kívül más nem is győzött ott, illetve az Európa Kupában aratott győzelmünk nagy sikernek számít. De még egyszer hangsúlyozom, ebben a szezonban nekünk minden győzelmet meg kell becsülnünk.
- Jelenleg szünetel a bajnokság, a válogatott találkozója után azonban sorra jönnek az újabb kihívások három fronton is. Hogyan készülsz erre az időszakra?
- Egy kis pihenő után csökkentett létszámban kezdtük meg a munkát ezen a héten. Három játékost adunk a felnőtt válogatottba, de az U19-es és az U20-as keretben is van DVTK-játékos. Medgyessy Dóra pedig a 3x3-as válogatott összetartása miatt lesz távol. Elsősorban egyéni képzéseket tartunk, apróbb játékelemeken próbálunk javítani, mind védekezésben, mind támadásban, és természetesen az erőnléti fejlesztés sem marad el. A válogatott csapatoktól visszaérkezőkkel kiegészülve február 8-tól fogunk tudni a teljes kerettel dolgozni. Négy mérkőzésünk van hátra az alapszakaszból, és a Magyar Kupa előtti három találkozóra fókuszálunk elsősorban. Azok fogják eldönteni az alapszakaszbeli helyezésünket. Saját kezünkben van a sorsunk, de a sorsolásunk nem könnyű, hiszen a BEAC elleni itthoni meccs után két konkurens csapathoz, a Ceglédhez és a Csatához látogatunk majd. Szóval komoly feladatok várnak ránk. A tabellán jól mutat a jelenlegi 4. helyezésünk, de nagyon észnél kell lennünk, hiszen a 4. és a 8. pozíció között rendkívül szoros a mezőny. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ebben a régióban végül az egymás közötti dobott, illetve kapott pontok fognak dönteni a végső helyezések sorsáról.
- Még három fronton is tartja állásait a DVTK. Az eddigiek fényében milyen célokat érdemes kitűzni a csapat elé?
- Szeretnénk érmekért harcolni, vagyis az a célunk, hogy mind a Magyar Kupában, mind a bajnokságban bejussunk a legjobb négy csapat közé. Látni kell azonban ennek a realitását is. Ez egy elérhető cél, de semmiképp sem tekinthető papírformának/elvárásnak. Fiatal csapatunk van, amely ebből fakadóan hullámzó teljesítményt nyújt. Egyszer extrát nyújtunk, máskor gyengébbek vagyunk. Mi persze azért dolgozunk, hogy az örömtelibb forgatókönyv valósuljon meg. Több olyan tehetséges játékosunk van, akik ugyan már több éve az NB I.-ben játszanak, de eddig kiegészítő emberek voltak. Most azonban új szerepet kaptak, húzóemberekké kell válniuk, és bizony ez egy időigényes folyamat. Aho Nina például négy évig az amerikai egyetemi bajnokságban szerepelt. Azért az egészen más közeg, ezért vissza kell állnia az európai kosárlabdára, és meg kell szoknia, hogy itt a magyar bajnokságban nagyobb elvárások vannak vele szemben, nagyobb a tét és a nyomás is.
- Te is érzed a nyomást?
- Szép feladatot kaptam, nagy kihívásként tekintek a jelenlegi munkámra. Azt azért látni kell, hogy az elmúlt években olyan csapat játszott piros-fehérben, amelyiknek nem sok veresége volt. Középcsapat nem nagyon tudta megverni. Ebben a bajnokságban viszont mindenki érzi a lehetőséget, talán most el lehet kapni a Diósgyőrt. Ezért van nehéz dolgunk, idén motiváltabban lépnek pályára a csapatok ellenünk, és ideális ellenfelek vagyunk nekik, hiszen vereség esetén, mossák a kezeiket, mondván kikaptak a "nagy" Diósgyőrtől, győzelem esetén pedig elmondhatják, hogy nagy skalpot szereztek. Tehát a DVTK elleni párharcokból úgymond csak győztesen jöhetnek ki az ellenfeleink, pedig a tabella hátsó régióiban is három-négy légióssal állnak ki ellenünk, mi pedig csak kettővel és egy fiatal csapattal. De mi vagyunk a híres, a patinás Diósgyőr, rajtunk van a nyomás. Félreértés ne essék, ettől nem akarunk menekülni. Mi a csapatnál valamennyien tisztában vagyunk azzal, hova szerződtünk. Azért is vagyunk itt, mert tudjuk, milyen hagyományai vannak itt a kosárlabdának. De ha már mások ilyen nyomást tesznek ránk, a saját családunkon belül nem feltétlenül kell ezt még fokozni. Ez a csapat mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen, remélem, ezt mindenki elhiheti. A zárt kapus rendezések is minket sújtanak leginkább, nélkülöznünk kell a szurkolóink biztatását, holott az nagyon sokat lendítene rajtunka a kiélezett helyzetekben. Folytatjuk a munkát azért, hogy a lehető legjobb forgatókönyvek valósuljanak meg, és az érmekért harcoljunk.