Kezdjük az egyik legaktuálisabb, egyben legfontosabb témával, Guzi Blanka személyében újra van a DVTK-nak nyári olimpián sportolója. Mit jelent ez a klub számára?

Bár két éve a pekingi téli olimpián Kékesi Mártonért szoríthattunk, nyári olimpiára 12 éve nem jutott ki miskolci sportoló, Deák-Bárdos Mihály volt az utolsó 2012-ben. Most már elmondhatjuk, hogy nyári olimpián is van versenyzőnk, nagyon büszkék vagyunk Blankára. Ez nem csak a DVTK, hanem egész Diósgyőr, egész Miskolc és az észak-kelet magyarországi régió büszkesége. Az öttusa szakosztály fiatal szakosztály a DVTK életében és számítunk Blankára és edzőjére, hogy az olimpiáról hazaértve segítenek a szakosztály további fejlesztésében. A DVTK kommunikációs felületeit szeretném továbbá a szurkolók figyelmébe ajánlani, hiszen folyamatosan nyomon fogjuk követni Blanka párizsi napjait, és szurkolunk neki, hogy minél szebb eredményt érjen el.

Haladjunk tovább sportáganként, kezdjük a kosárlabdával, hiszen adja magát, hogy az idei legsikeresebb sportágunkkal indítsunk.

Egy Diósgyőrben és Miskolcon nagy hagyományokkal rendelkező sportág ért el egy nagyon régóta várt sikert. Korábban is ért el szép eredményeket a DVTK kosárlabda szakosztálya, vagy az egy időben önállóan működő DKSK is, de egyik sem ragyogott annyira fényesen, mint a mostani bajnoki arany, főleg annak a tükrében, hogy az európai porondon is rendkívül jó eredményt értünk el. Amikor a csoportkörből továbbjutottunk, gyakorlatilag végig vertük egész Európát. London után nyertünk Lyonban és Schioban is, és hazai pályán szinte megállíthatatlan volt Völgyi Péter csapata. Így volt teljes az év. Egy korábbi beszélgetés során már említettem, akkor lettem szinte biztos abban, hogy bajnokok leszünk, amikor elveszítettük a kupadöntőt. Láttam a lányokon és a vezetőedzőnkön, hogy senki nem elégszik meg azzal, hogy csak egy kupaezüst és egy bajnoki ezüst kerüljön be a vitrinbe. A bajnoki cím egy történelmi siker, ami nem csak a csapat, nem csak a vezetőedző, nem csak a szakmai stáb, hanem az egész szakosztály sikere. Ezzel együtt szeretném kiemelni, hogy ez a siker nem annak volt köszönhető, hogy a keret értékesebb, vagy hosszabb lett volna, és nem annak, hogy a szakosztály a versenytársakhoz képest nagyobb költségvetésből gazdálkodhatott, hanem a szakosztály vezetésének és a szakmai stáb évek óta tartó komoly, szisztematikus munkájának az eredménye, és ezen felül a klub is minden segítséget megadott a háttérben ahhoz, hogy egy országosan is egyedülálló szurkolói bázissal rendelkező szakosztály végre bajnokságot tudjon nyerni, és európai szinten is képviselje a DVTK-t, a régiót és Magyarországot, egy rendkívül népszerű sportágban.

Klubvezetőként milyen tapasztalatokat szereztél személyesen a nemzetközi mérkőzéseken?

Egy dolgot szeretnék kiemelni. Franciaországban azt tapasztaltam, hogy nagyon komoly szurkolóbázisa és komoly támogatói köre volt a csapatnak, ezt jó volt látni. Pont emiatt, Európa tetejére csak olyan csapat tud odaérni, amelyiknek olyan szurkolótábora van, mint a Diósgyőré. A DVTK Aréna félelmetes hangulatához a lányok már hozzászoktak, és tudja őket motiválni és nem nyomja el őket, amikor esetleg az ellenfélnél is van egy komolyabb buzdítás. Ez a háttér elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki odaérjen az mezőny elejére.  

Mi lehet a cél a következő esztendőben?

Én úgy tudom, hogy vezetőedzőnk és a tavalyi bajnokcsapat magja is rendkívül motivált. Ne felejtsük el azt sem, hogy Völgyi Péter a kiváló eredményeknek is köszönhetően immáron a válogatottért is felel, hiszen felkérték szövetségi kapitánynak. Ez egy újabb elismerés a klubnak is. Ugyanakkor mindig fejlődni kell és Péterék szerintem azzal lennének elégedettek, ha minimum megismételnék a tavalyi eredményeket, vagy akár előre is tudnának lépni egyet. Mi támogatni fogjuk őket a célok elérésében. És itt szeretném megemlíteni, hogy a kosárlabdánál az utánpótlás csapataink felveszik a versenyt a nemzeti kosárlabda akadémiákkal, ami a jóval kisebb anyagi forrásokból történő gazdálkodáshoz mérten ez egy még jobb teljesítmény. Célunk, hogy belátható időn Kelet-Magyarországon, azon belül Diósgyőrben is legyen egy női kosárlabda akadémia, hiszen a területi elosztás, a sportszakmai munka, az utánpótlás csapatok jó szereplése és a hagyományok is mutatják, hogy alkalmasak vagyunk erre a feladatra.

Ha már szóba került a válogatott. Az MKOSZ elnökségi tagjaként hogyan látod a válogatott esélyeit a vb-selejtezőkön? Ugye több diósgyőri is érdekelt lesz Völgyi Péter mellett is a keretben.

Bizakodó vagyok ezen a területen is. A női kosárlabda egy olyan sportágunk, ami, ha egy hasonló látvány-csapatsportághoz képest érzékelhető támogatást tud kapni, akkor oda tud érni a világ legjobbjai közé. Szerencsére ezt a szövetség vezetésében is többen így gondolják. Ha folytatni tudjuk azt a munkát, ami Diósgyőrben elkezdődött és Péter folytatja, amit a válogatottnál elkezdett, valamint ehhez megkapjuk a megfelelő támogatást, akkor a női kosárlabda újra sikersportág lehet. Ehhez megvannak a képességek, megvan rá az esély, csak ki kell használni.

Egy szurkoló álmodozhat, de egy klubvezetőnek két lábbal kell a földön állnia. A szezon elején labdarúgó csapatunk számára a biztos bent maradás és a stabil középmezőny lett meghatározva célként, ezt maximálisan teljesítette is a szakmai stáb és a csapat. Elégedett vagy az idei évvel?

Hetedik helyen végeztünk, szezon közben voltunk előrébb is, voltunk hátrébb is, de a kiesés egy percig sem fenyegetett minket. Ugyanakkor azt látni kell, hogy szezon közben is történtek olyan változások a működési rendszerekben, amelyek miatt változtatnunk kellett, átestünk egy edzőváltáson és bele kellett nyúlnunk a keret összetételébe is, hogy meg tudjunk felelni az elvárásoknak. Az Államilag elismert kiemelt sportakadémiák felügyeletét ellátó Honvédelmi Minisztériumnak és a Magyar Labdarúgó Szövetségnek is vannak komoly elvárásai a klubok és az akadémiák felé, nem könnyű megfelelni minden kritériumnak, mi viszont már korábban úgy döntöttünk, hogy ezen az úton szeretnénk haladni. Ahogy dr. Bajúsz Endre is beszélt már a szabályokról, nekünk - az akadémiával nem rendelkező kluboktól eltérően - nem csak önszántunkból, hanem kötelezően kell fiatalokat játszatnunk, ami rövid távon lehet, hogy versenyhátrány, hosszú távon azonban mindenképpen előny, és nem is lehet más a célja egy régiós rendszert üzemeltető klubnak.

Ahhoz képest, hogy bajnokként jutottunk fel, és ez az első évünk újra az NB I.-ben, mindenképpen sikeresnek nevezhető ez az időszak. Egy nagymúltú egyesülettel, az MTK-val együtt tértünk vissza és végül elöttük is végeztünk. A fiatalok játszatásával együtt is a magyar mezőny élbolyába tartoztunk. Talán mindennél többet mond egy statisztika, a háromkörös bajnoki rendszerben az első és a harmadik kör sorsolása ugyanaz. Ugyanolyan sorrendben következnek az ellenfelek és egyazon ellenfelekkel játszol otthon és idegenben mind a két körben. Mi az első körben ősszel fiatalok nélkül a 6. helyen végeztünk, a harmadik körben pedig a 3. helyen zártunk, immáron a fiatalperceket is teljesítve. Azaz a bajnokság utolsó harmadában csak a Ferencváros és a Puskás Akadémia gyűjtött több pontot nálunk.

Büszke vagyok a közel 6500-as átlag hazai nézőszámunkra, azaz ismét csak a Ferencváros hazai meccsein voltak többen átlagban, mint Diósgyőrben, de volt olyan hétvége, hogy őket is megelőztük. Az elmúlt 10 évben most volt a legmagasabb a bérleteseink száma - idén akár rekordot is dönthetünk -, ami szintén örömteli és talán egy jó visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy a Diósgyőri Szurkolói Koordinációs Iroda létrehozása is egy jó kezdeményezés volt három esztendeje, mert újra egymásra talált a csapat és a drukkerek, és folyamatos a párbeszéd a klubvezetés a szurkolók képviselői között. 

Nem szeretném megkerülni az edzőváltást és a napokban a sajtóban megjelenő híreket sem. Tényszerű oka volt annak, hogy a külső szemlélők számára talán meglepő módon két nappal a tavaszi rajt előtt edzőt váltottunk, de szerencsére Vladimir Radenković eredményei számszerűleg is jobbak, mint Kuznyecov Szergejé, így mondhatjuk, hogy szakmailag is jó döntést hoztunk. Bár jelenleg is zajlik egy jogi vita a két fél között, a labdarúgók igazolásához szükséges feltételeket, ahogy korábban ígértük, biztosítottuk, így semmilyen csorbát nem szenvedett az első csapat működése.

Kicsit maradjunk még az akadémiánál, hiszen az elmúlt években a legnagyobb változáson talán az utánpótlás-képzésünk ment át.

Egy Nemzeti Sportakadémiának kiemelt feladata, hogy a hozzá tartozó régióban megtalálja és képezze a hozzá tartozó sportolókat. Kiemelten igaz ez a DVTK-ra is, amely nem csak Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyét, hanem az egész Észak-Magyarországi régiót hivatott lefedni, azaz Nógrád és Heves vármegyét is. Ebben a három vármegyében egy alap működési biztonságot, kiszámíthatóságot, megfelelő infrastrukturális hátteret, és sportszakmai rendszert sikerült kiépítenünk. Az eredmények már látszódnak, de én minden egyes alkalommal, amikor lehetőségem nyílik rá, felhívom a sportadminisztráció figyelmét arra, hogy az akadémiák teljesítményének mérésre használt számsorok esetén próbáljunk inkább egy dinamikus mérést bevezetni. Mit értek ez alatt? Például azt, hogy az újjáalakult DVTK összes szakosztálya, a többi nagy múlttal rendelkező, és régóta kiszámíthatóan működő akadémiához képest fiatalkorúnak számít. Azaz a konkurenciával összehasonlítva kevesebb azoknak az éveknek a száma, amikor stabil volt a működésünk háttere. Máshogy fogalmazva, ha valaki alacsonyabb szintről indult és kevesebb ideje építkezik, de látszódik a szakmai munka és van látható eredmény, azt máshogy számoljuk, mint azokat, akik évtizedek óta magas szinten művelik ugyanezt. Tehát nézzük meg azt is, hogy az eredmények milyen időintervallumon belül alakulnak.

Az akadémiáknál két elvárásunk lehet. Az, hogy az első csapat keretébe minél könnyebben beilleszthető, minél jobb és piacképesebb játékosokat neveljünk. A másik, hogy a mindenkori versenyeztetési rendszer legmagasabb osztályában szerepeljen a DVTK összes korosztálya, mert csak így tudják a legideálisabb meccsterhelést megkapni a fiatal sportolóink, és csak így találkozhatnak a többi akadémia krémjével hétről-hétre.

Hogyan értékeled a jégkorongozók idei teljesítményét?

A jégkoronggal kapcsolatban két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy korábban sikerült elnyernünk a Nemzeti Jégkorong Akadémia címet, ezzel elismerték, hogy magas minőségű szakmai munka folyik. Az első csapat keretébe rendkívül sok saját nevelésű játékos került beépítésre. Fiatal csapatról beszélünk és úgy gondolom ez a következő évben sem fog változni, ami az akadémia és a magyar jégkorong szempontjából is üdvözlendő. A másik az infrastruktúra, hiszen a jégkorong szakosztály jóvoltából tudtunk segíteni a Miskolci Jégcsarnok megújulásában, elkészült az új egész évben használható kettes jégpálya, ami sportszakmai szempontból is nagyon kellett már és nyilván a tömegsportnak is helyet adhat. Ebből is látszik, hogy a DVTK a sportszakmai feladatain kívül nagyon jelentős mértékben járul hozzá az általa lefedett régió sportinfrastruktúrájának a fejlődéséhez. Még akkor is, ha ezek a fejlesztések jelenleg nem a DVTK tulajdonában, hanem akár városi tulajdonban is vannak.

Akkor maradjunk is az infrastrukturális fejlesztéseknél. Milyen beruházások történtek az elmúlt egy évben, és mi várható a közeljövőben?

A szintén városi tulajdonban lévő Generali Arénában is sikerült végrehajtanunk egy 100 millió forintot meghaladó értékű felújítást, ami a DVTK kézilabda szakosztályánál végzett szisztematikus építkezésnek és munkának köszönhetően az MKSZ támogatásával valósulhatott meg. A már elavult, nagy fogyasztású lámpatesteket sikerült kicserélni, az elektromos hálózatot is felújítottuk és egy naperőmű is felkerül a csarnok tetőszerkezetére, ami az üzemeltetés során lesz egy óriási segítség.

A DVTK Sportligetben zajlik a másik látványos beruházásunk, folyamatban van egy kültéri sportpark kialakítása, amely elsősorban a nagyközönség, a Diósgyőrben lakó, sportolni szerető és sportolni vágyó lakosok számára biztosít sportolási lehetőséget. Ez egy olyan része volt a sportligetnek, ahol az elmúlt évtizedekben nem történt változás, és már kicsit árnyalta az összképet, nem volt méltó a DVTK-hoz és Diósgyőrhöz. A klub megvásárolta a területet és egy olyan beruházási csomag indult el, ami elsősorban nem a profi, hanem a közösségi sportnak lesz a helyszíne. A streetball és a teqball pályákat lassan már birtokba is vehetik a sportolni vágyók, ezt követi majd sorban a park többi eleme. A tervekben szerepel többek között egy rekortán a futni vágyóknak és egy kültéri kondipark is.

Rövid időn belül szeretnénk teljesen kicseréli a Generali Aréna parkettáját is az MKSZ segítségével és a DVTK Edzőközpont jelenlegi épületében is folyamatban van egy kollégium kialakítása a távolabbról érkező fiatal labdarúgók számára.

Sokszor elmondjuk, hogy a DVTK több mint egy klub. Ismét voltak sikeres rendezvényeink, olyanok is, amelyek nem feltétlen a sporthoz köthetők.

A DVTK kiemelt célja – ezt korábbi interjúkban már érintettük -, hogy Diósgyőrt és Miskolcot nemzetközi sportesemények helyszínévé tegye, és eddig nem a klub kötelékébe tartozó sportágak tekintetében is visszahelyezze a sport térképére. Rendezünk egy utánpótlás kosárlabda Európa-bajnokságot, U17-es labdarúgó-válogatott mérkőzéseink voltak, nyáron több versenyszámban a DVTK Sportliget adott otthont az Európai Egyetemi Játékoknak és több kulturális eseménynek is helyszíne volt a DVTK Aréna és a DVTK Stadion. Végül, de nem utolsó sorban már második alkalommal került megrendezésre a régióban már régóta várt és nagy hagyományokkal rendelkező Diósgyőr Rally, amely a szakági szövetség és a versenyzők véleménye alapján is nagyon magas színvonalon és biztonságosan került megrendezésre, ebben a DVTK stratégiai partner volt.

A már eddig ismert támogatóinkon túl az elmúlt időszakban két komoly cég is csatlakozott a DVTK-hoz. A hat éve indított országosan is egyedülálló tanulmányi ösztöndíj programunk névadójaként érkezett a BorsodChem és a napokban jelentettünk be egy együttműködést a MasterCarddal.

Idén először sikerült megszólítanunk egy olyan komoly borsodi céget az ösztöndíj program partereként, mint a BorsodChem. Erre az együttműködésre különösen büszkék vagyunk, mint ahogy a napokban bejelentett digitalizációt erősítő partnerségünkre is a MasterCarddal. Mi vagyunk Magyarországon az elsők, akik úgy döntöttünk, hogy ilyen formában is szeretnénk fejleszteni a jegy és bérlet értékesítési rendszerünket és fokozni a  szurkolói élményt. Ugyanakkor sajnálatos - és erről sok sportvezetőt hallhattunk már az ország más pontjain is -, hogy a helyi cégek közül a legnagyobbak, amelyek jellemzően multinacionális háttérrel rendelkeznek, még mindig nem érzik fontosnak, hogy azt a sportklubot támogassák, amely helyben identitást képez, közösséget teremt, élményt, és több ezer embernek sportolási és munkalehetőséget ad.

Viszont ezen felül, ami a legfontosabb, hogy Diósgyőrben, Miskolcon, az észak-magyarországi régióban, a DVTK egy integráló erő, ami közösséget alkot, és a régióban a sport és a sporthoz akár csak kis mértékben is kapcsolódó kiemelten fontos társadalmi célokért dolgozik, és a partnereinkkel, tulajdonosunkkal, munkatársaikkal és a szurkolóinkkal egy olyan egységet hozunk létre, amelyhez jó tartozni, és amely építi és fejleszti azt a régiót, ahol jelen van. Remélem, hogy ezzel nemcsak a saját céljainkat érjük el, hanem másoknak is példát is tudunk mutatni.