- Milyen céllal érkezett Miskolcra?
- Először járok Miskolcon, de sok szépet és jót hallottam már a város kosárlabda szeretetéről, valamint infrastrukturális helyzetről, ezért döntöttem úgy, hogy ellátogatok az U16-os Eb helyosztóira. Még annál is sokkal többet kaptam, mint amit vártam, azt hiszem, a világ bármelyik klubja büszke lenne, ha ilyen létesítményekkel rendelkezne. És ezalatt nem csak a DVTK Arénát értem, hanem a DVTK Medical egészségügyi központot, az akadémiát és az egész klub felépítését.
Természetesen jól ismerem a DVTK női csapatát, hiszen tavaly kiválóan szerepeltek a női Euroligában. A FIBA Europe számára kiemelten fontos, hogy minél több helyen játsszák magas színvonalon a női kosárlabdát, és Diósgyőr nem csak feltette magát az Euroliga térképre, hanem rögtön az élvonalba is került.

- Milyen benyomások érték az itt töltött két nap alatt?
- Útban idefelé arra döbbentem rá, hogy szinte semmilyen hír nem jutott el hozzám a torna szervezésével kapcsolatban, ami azért nagy szó, mert általában hozzám járnak panaszkodni a klubok, a szövetségek. A megérkezésem után pedig magam is meggyőződtem arról, milyen kiváló munkát végzett az MKOSZ, illetve a helyi szervezők Szabó Tamás vezetésével. Ha ismét 16 éves játékos lennék, akkor azt hiszem, arról álmodnék, hogy ilyen csarnokban pattogtassak, a fiatalok többsége talán még soha nem játszott ilyen kiváló körülmények között. Idén féltucatnyi tornán jártam, a FIBA Europe elnöke, Jorge Garbajosa hasonlóan, és majd ősszel összegezzük a tapasztalatainkat, amit a vezetőség elé tárunk, akik ez alapján ítélik oda a következő évi rendezési jogokat.

- Milyen az Eb-döntő?
- Pénteken és szombaton is három-három mérkőzést láttam, és összességében az a legszembetűnőbb, hogy a torna hozott néhány meglepetést. Nem is emlékszem, hogy Finnország valaha döntőt játszott volna bármelyik leány korosztályban, most pedig aranyérmet nyertek. Nagyon fontos, hogy a lehető legszélesebb alapokra tudjunk építkezni, így minden hasonló sikernek örülünk, mert az azt jelenti, hogy egyre több helyen helyeznek hangsúlyt a női kosárlabdára is. A FIBA Europe egyik alappillére a női szakág, ezért mindig örülünk, ha a hagyományos kosárlabda nemzetek - Spanyolország, Franciaország - mellett újabbak tűnnek fel, ahol fejlődik ez a sportág is. Ebből a szempontból pozitív fejlemény, hogy teljesen váratlan módon Finnország nyerte meg az U16-os Eb-t.

- Egykori sportigazgatóként látott olyan leányt, akit esetleg már most leigazolna?
- Több igazán ígéretes teljesítményt láttam, azonban ezek a lányok még nagyon fiatalok, és hosszú út áll előttük, amíg eljutnak a profi szintig. Azonban már most látszik, hogy fizikai és technikai adottságok terén ki áll olyan szinten, ami nagy reményekre jogosítja fel, az ő fejlődésüket érdemes lesz követni a jövőben. Az elmúlt években a női kosárlabda is egyre atletikusabbá vált, ami nagy kihívást jelent az edzők számára, hiszen nem csak a technikai elemekre kell megtanítani a fiatalokat.
Most még nem szeretnénk kiemelni senkit, két év múlva, az U18-as tornát követően már tisztábban látunk majd. Azonban meglepődnék, ha az ezen a hétvégén látott lányok közül négyen-öten nem jutnának el a legmagasabb csúcsokra is.

- Kihasználva, hogy a nemzetközi szövetség egyik képviselője látogatott el hozzánk, hadd kérdezzük meg, hogy mekkora meglepetést keltett tavaly a FIBA Europe vezetőségén belül, hogy a DVTK HUN-Therm a selejtezőből indulva a Final Four-ért játszhatott?
- Az Euroliga rajtja előtt a magyarok közül a győri csapatot vártuk eredményesebbnek, de ahogy teltek a játéknapok, és a DVTK még mindig veretlen volt, úgy találtuk egyre érdekesebbnek a teljesítményt. És ahogy eljött az új év, már egyáltalán nem számított bombahírnek egy újabb diósgyőri győzelem, mert számunkra is egyértelműen kiderült, hogy a DVTK egy jól felkészített csapat, amelyik tökéletesen összeállt addigra. Éppen ezért a negyeddöntőben számomra már az jelentett meglepetést, hogy végül a Villeneuve d'Ascq jutott be a Final Fourba.
Időközben a klub is rengeteget fejlődött, és miként a válogatottaknál, úgy a klubok között is mindig örömmel fogadjuk az új csapatokat, mert annál érdekesebb lesz az adott sorozat. Most érdeklődve várjuk, hogy az előttünk álló idényben is tudják-e folytatni a kiváló sorozatot, esetleg még előrébb tudnak lépni.

- Milyen előnyökkel járhat a női Euroliga új lebonyolítási formája? (A 2024/2025-ös idény első szakaszában a 16 csapat előbb négy négyfős csoportban küzd meg egymással, ahonnan a három-három továbbjutó két hatfős csoportba nyer besorolást. A második csoportkör első és második helyezettjei automatikusan bejutnak a hatos döntőbe - Final Six -, a maradék két helyről pedig a csoportok harmadik és negyedik helyezettjei keresztbejátszással döntenek.)
- Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a FIBA Europe számára a női Euroliga a legfontosabb klubsorozat, amit szeretnénk tovább fejleszteni, és ehhez igyekszünk üzleti partnert találni. Kikértünk marketing szakértők véleményét, akik két gyenge pontot találtak, amit igyekeztünk orvosolni a klubok bevonásával.
Először is időnként monotonná vált a 2014-ben bevezetett csoportkör kétszer nyolc csapattal, hiszen az egy rendkívül hosszú, 14 mérkőzésből álló szakasz, bőven belefért egy-két vereség. Mostantól azonban már rögtön az elején csúcsformában kell játszani, hiszen mindössze hat mérkőzés áll rendelkezésre az első továbbjutás kiharcolására, ezért aki bealszik az elején, könnyen kieshet.
A második nagy változás, hogy a döntőt nem négy, hanem hat csapat részvételével rendezzük meg. Ennek elsősorban szervezési okai vannak, hiszen a múltban rendkívül rövid idő állt rendelkezésre a rendezvény népszerűsítésére, ugyanis előbb meg kellett várni, hogy kiderüljön, kik a döntő résztvevői.
A FIBA Europe célja az, hogy a női Euroliga döntője a női kosárlabdázás valódi ünnepe legyen. A második csoportkör január végén zárul, így négy csapat számára már akkor biztossá válik, hogy ott lesz az áprilisi Final Six-ben, azaz két hónapot nyerünk.
Bízunk benne, hogy ezek a változások meghozzák a várt eredményt, ezzel együtt egy átmeneti évként tekintünk az előttünk álló idényre, ami után lesz alkalmunk a klubok képviselőivel átbeszélni a tapasztalatokat, és annak ismeretében elvégezni a finomhangolást. A végső cél, hogy megtaláljuk azt a formátumot, ami legalább az elődjéhez hasonló ideig működőképes marad, és idővel a világ legjobb női klubsorozatává válik, amiből a résztvevők szakmai és anyagi értelemben is profitálni tudnak. Mert megérdemlik ezt!

- Visszatérve a hétvégi rendezvényre, várhatják a diósgyőri kosárlabda rajongók a következő válogatott tornát?
- Nem szeretnék felelőtlenül ígérgetni, már csak azért sem, mert a nemzeti szövetségek tesznek javaslatot a tornák helyszínére. Úgy hallottam, mert a hivatalos jelentkezési határidő még távolabb van, hogy az MKOSZ érdeklődik a jövő évi B-divíziós U20-as Eb megrendezése iránt. A FIBA Europe transzparens elvek alapján hozza meg a döntéseit, és amikor befut minden jelentkezés, akkor ebben az esetben is így fog történni. Hirtelen össze sem tudom számolni, hogy hány tornát rendeztünk Magyarországon az elmúlt évtizedben, mert az MKOSZ kiváló partner és rendkívül jó házigazda, és az is igaz, hogy nehezen tudnék érveket felsorolni amellett, hogy miért ne térnénk vissza Miskolcra egy másik tornával.
Azt is elárulhatom, hogy ezen a hétvégén az is szóba került a Bodrogváry Ivánnal (a FIBA Europe Női Bizottságának elnöke, az MKOSZ elnökségi tagja, az MKOSZ Női Tagozatának elnöke - a szerk.) történő beszélgetés során, hogy megfontolandó lenne egy esetleges 2029. évi magyarországi női Európa-bajnokság során a helyszínek közé jelölni a DVTK Arénát. Szóval nem csak korosztályos rendezvényeket, hanem felnőtt tornákat is el tudok képzelni a DVTK Arénában, de ez egyelőre csak egy ötlet, ami később ölthet alakot.