"Kilenc döntő következik"
A III. Kerület ellen ismét Póser Dániel nevével kezdődött a DVTK összeállítása. A 32 esztendős hálóőr nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a DVTK újra három pontot tudott szerezni Budapesten, ráadásul kapott gól nélkül. Vele beszélgettünk.
- A váltás előtti utolsó mérkőzéseiden függetlenül attól, hogy a gólokról nem tehettél, meglehetősen sokszor találtak a kapudba az ellenfelek. Ezt követően mekkora lökést adhat az, hogy kapott gól nélkül sikerült visszatérni?
- Természetesen nagyon fontos volt, hogy nem kaptam gólt a III. Kerület ellen. Jót tett a lelkemnek is, és egy kapott gól nélküli találkozó 1 pontot biztosan jelent a csapatnak is. Jelen esetben pedig három lett belőle, aminek nagyon örülök. Mielőtt kikerültem a csapatból sok gólt kaptam. Nem ment úgy a csapatnak, ami sajnos lehet átragadt rám is. Nem akadt úgy el bennem labda, ahogy én szerettem volna. Az óbudai mérkőzés most nagyon jól jött minden szempontból, hiszen nyertünk, és kapott gól nélkül tudtuk behúzni ezt a mérkőzést.
- Hogyan élted meg, hogy az utóbbi mérkőzéseken nem te védted a DVTK kapuját?
- Sajnáltam, hogy kikerültem a csapatból és nem tudtam a pályán támogatni a társakat. Igyekeztem ezt azzal kompenzálni, hogy az edzéseken és a mérkőzéseken a kispadról támogattam a fiúkat, elsősorban Danit. (Branislav Danilović – a szerk.).
Úgy gondolom minden kapusnak rosszul esik, és kicsit fáj is, ha nem ő áll a kapuban egy-egy mérkőzésen. Természetesen én sem voltam boldog, de a végső szó mindig a vezetőedzőé, azzal pedig egyet kell érteni. Jó motivációt jelent, hogy aztán kettőzött erővel dolgozzon az ember azért, hogy újra az ő nevével kezdődjön a csapat összeállítása. Minden kapus elfogadta, amikor ezt a posztot választotta, hogy közülünk csak egyvalaki állhat a kapuban, de nem szabad, hogy ez bárkit is megingásra késztessen. Keményebben kell tovább dolgozni, és amikor újra megkapod az esélyt, azzal élni kell. Ezzel élt Dani is, és én is megpróbáltam kihasználni. Függetlenül a mérkőzések alakulásától, vagy attól, hogy mi történt a múltban, el kell felejteni ezeket és a következő feladatra kell fókuszálni.
- Lucas a mérkőzést megelőzően azt nyilatkozta, hogy mindegy, hogy hogyan, de újabb három pontot kell szerezni. Hogy láttad az óbudai mérkőzést?
- Igaza volt Lucasnak, hiszen bár ahogy az előbb fogalmaztam, nem szabad a múlttal foglalkozni, mégis kell róla beszélni. Nehéz időszakon ment keresztül a csapat az utóbbi hetekben, ami meglátszott az eredményeken is. A játék sem úgy sikerült sokszor, ahogy azt terveztük.
A III. Kerület ellen célfocit játszottunk. Az utóbbi mérkőzésekkel ellentétben újra tudtunk egymásért küzdeni, ami a találkozón ez hatványozottan látszott. Sokat beszéltünk erről a társakkal a mérkőzés előtt, hogy egymásért, a klubért és a szurkolókért mindent meg kell tenni, és ennek megfelelően kell beleállnunk a mérkőzésbe. Hál’Istennek ez sikerült. Nekem kapusként az a dolgom, hogy ami kapura jön labda, azt meg kell fogni.
- Több védést is bemutattál, ezek közül három sorolható a bravúr kategóriába. Felidézed őket?
- Először a mérkőzés elején kellett hárítani, a hazai támadó két védő közül kinyúlva, takarásból lőtt, amit egy gyors reflexmozdulattal védtem.
A másodikat onnan kezdem, hogy a kapusok az idegenbeli mérkőzések előtt nem csak bemelegítenek, hanem próbálják felmérni a pálya állapotát is. Az óbudai gyep állapota távol állt az ideálistól, a guruló labda is fel tudott térdig pattanni, ehhez kellett mindkét csapatnak alkalmazkodni. Nem nevezném nagy lövésnek az említett próbálkozást, egy jó minőségű pályán a legtöbb kapusnak beragad ilyen után a labda, de ezúttal jobbnak láttam, elsőre oldalra ütni a biztonság kedvéért.
A harmadik szituáció előtt a hazaiak lőttek szögletet, és a kipattanó után lőtte Schuszter a léc alá a labdát. A védés kulcsát a jó helyezkedés jelentette, pedig éppen az említett szöglet utáni kavarodás miatt nem sok idő jutott a megfelelő pozíció felvételére. Így viszont a mögém lőtt labdát gyors lábbal, és a kapustechnikai szempontból nehéz hátrafelé vetődéssel sikerült hárítani. Ha sorrendet kell felállítani, akkor ez volt a legnehezebb védés múlt vasárnap.
- Tehát nem volt könnyű dolgod, hiszen az ellenfél mellett a pályával is meg kellett küzdened.
- Nem volt egy kellemes pálya, de nem szabad emiatt panaszkodni, a külső tényezőket ki kell zárnunk. Az, hogy milyen pályán játszunk, milyen öltöző fogad csak elterelheti a figyelmünket arról a célról, amiért az aktuális ellenfelünkhöz érkezünk. Tudnunk kell azonosulni ezekkel a dolgokkal, ha negatív, akkor is. Nekünk csak a mérkőzésre kell koncentrálnunk és arra, hogy le tudjuk hozni sikerrel a találkozót. Van egy célunk, amit csak így tudunk elérni.
- Ennek a célnak eléréséért pedig a jövő hét végén tehet egy nagy lépést a DVTK, de előtte következik egy válogatott szünet, ami jelen pillanatban talán a lehető legjobbkor jön a csapat számára.
- Igen, nagyon jókor jön most ez a rövid pihenő. Ahogy a Mester is elmondta a meccs előtt, nagyon sok hiányzónk van, betegek és sérültek egyaránt. Ők ebben a két hétben vissza tudnak térni a csapathoz, örülnénk is neki, hogy minél hamarabb újra köztünk legyenek. Bízom benne, hogy a Szeged ellen már teljes kerettel tudunk készülni! De azért is kell egy kis pihenő, hogy a múltban történteket is egy picit megemésszük. Túl vagyunk 29 mérkőzésen, ez már mind a történelem része. A jövőheti Szeged elleni találkozóra kell teljes mértékben koncentrálni, aztán a következő feladatokra, hiszen egy hét alatt ismét három mérkőzést fogunk játszani. Kilenc döntő következik, amelyet meg kell nyernünk ahhoz, hogy az idény végén elérjük azt a célt, amit kitűztünk magunk elé.
- Sokáig nem kell keresnünk a motivációt a Szeged elleni mérkőzés előtt.
- Ez kétségtelen. Hazai pályán, a saját közönségünk előtt játszunk egy nagyon fontos rangadót a Tisza-partiak ellen. Több motivációs tényezője is lesz annak a találkozónak. Szeretnénk visszavágni a szegedi vereségért, szeretnénk a saját szurkolóinkat győzelemmel megörvendeztetni, szeretnénk folytatni az összességében jó teljesítményünket, és újabb veretlenségi sorozatot építeni. A legfontosabb, hogy jól kell beleállni az összecsapásba, és meg kell nyernünk a mérkőzést a szurkolókért, magunkért, a klubért és azért, hogy elérjük a céljainkat.