Összefoglaló 2022. április 8., péntek

„Nagyon fontos győzelmet arattunk Dorogon”

Dorogon is Könyves Norbert vált a DVTK nyerőemberévé, miután a házi góllövőlista élén álló támadó közvetlenül a lefújás előtt egy távoli lövéssel megszerezte a győztes találatot. (A Gólörömben megjelent interjú.)

„Nagyon fontos győzelmet arattunk Dorogon”




- A Szeged ellen nem várt vereséget szenvedett a DVTK, a gólkülönbség pedig talán még a vendégeket is meglepte. 
- Legutóbb elbuktunk egy nagyon fontos rangadót, de profi labdarúgók vagyunk, akiknek ilyen előzmények után is pályára kell lépni három nappal később. És nem csak pályára lépni, hanem olyan teljesítményt nyújtani, amivel meg tudjuk nyerni a meccset.

- A dorogi találkozó sem alakult sokáig jól, a végén talán már kevesen bíztak a győzelemben, de szerencsére a pályán lévő 11 diósgyőri nem tartozott közéjük.
- Nagyon fontos mérkőzést játszottunk, és nagyon fontos győzelmet arattunk szerda délután. A Szeged elleni vereséget követően létkérdés volt, hogy megszerezzük mind a három pontot. Óvatosan kezdtük a találkozót, amire meg is volt minden okunk, majd a második félidőben már jobban nézett ki a csapat, benyomtuk az ellenfelet, és az erőfeszítéseinket siker koronázta az utolsó pillanatban.

- Minek köszönhető a siker?
- Három kulcsa volt a dorogi győzelemnek. Mindenekelőtt elkerültük azt, hogy ismét hátrányból kelljen felállni, és a kapott gól nélküli lehozott találkozó megalapozta a pontszerzést. A győzelemhez pedig lőni kellett egy gólt, de ezzel nem mondok újat, szerencsére sikerült. A harmadik fontos tényező pedig a türelem, mert ellenfelünk az idő előrehaladtával egyre jobban betömörült a saját kapuja elé, a végén már 10 mezőnyjátékossal védték a saját 16-osukat. Addig kellett újra és újra nekimenni a falnak, amíg egyszer át nem törjük, addig kellett újra és újra lőni, amíg egyszer már nem ér oda a blokkoló láb. Az első félidőben még rendre nem sikerültek az utolsó passzok, illetve utólag azt mondom, én is tolhattam volna még egyet az első félidei lövésem előtt a labdán, és akkor sokkal kedvezőbb helyzetből célozhattam volna meg a kaput. 
Türelmesek voltunk, végig bíztunk benne, hogy tudunk legalább egy gólt lőni, és igazunk is lett, bár kicentiztük a végét, de a lényeg a győzelem. 

- A lefújás előtt mégis te szerezted meg a győztes gólt. Láttad egyáltalán a kaput, vagy minden-mindegy alapon lőtted el a labdát?
- Hatalmas tömeg állt köztem és a kapu között, a védők mellett több csapattárs is ott helyezkedett, aki mind gólt akart lőni. Már Luki beadása után is kértem a lepattanót, de Zoli (Lucas és Horváth Zoltán - a szerk.) úgy döntött, megpróbálja átlőni a védelmet, végül a védőről kipattanó labdát lőttem el. Elsődleges célként a kaput akartam eltalálni, és imádkoztam, hogy menjen el a védők lába között a labda, mert azt tudtam, a kapus egyszerűen nem védheti, hiszen ő aztán tényleg semmit nem látott az egészből. A végén a kapufáról pattanva gurult a hálóba a labda, szinte pont úgy, mint a Angyalföldön, egy nem is apró különbséggel: ott néhány milliméter hiányzott, és kifelé jött, és maradt a 0-0. A dorogi kapufa viszont velünk volt. 

- Sok, szám szerint 15 gólt szereztél már ebben a bajnokságban, nagyobbat és szebbet is, de mind közül ez a legfontosabb?
- Az biztos, a csapat szempontjából mindenképpen ez a legfontosabb. Hogy én lőttem, az mellékes körülmény, ha más szerzi, akkor biztosan ugyanolyan örömmel ugrottam volna a nyakába.

- Bejátszottad szinte az ellenfél teljes térfelét, időnként helyet cseréltél Jurek Gáborral, máskor visszaléptél szinte a felezővonalig, a gól előtt pedig gyakorlatilag te voltál az utolsó ember a kaputól 20 méterre.
- Három támadóval álltunk fel, középen Eppel Márton, a jobb oldalon Jurek Gábor, a balon pedig én. Azonban a középpályáról eltiltás miatt hiányzott Molnár Gábor, ezért többet játszottam befelé, többször elmozogva a posztomról, hogy segítsem a támadásépítést is.  

- Ma pedig a Tiszakécske következik. Mit vársz a találkozótól?
- Nagyon bízom benne, hogy a Dorog elleni utolsó perces sikernek lesz egy olyan hatása is, hogy átfordul valami a csapat teljesítményében, ismét olyan felszabadultan tudunk játszani, mint az ősz végén. Le kell győzni a Tiszakécskét, és akkor kimondhatjuk, hogy valamit helyrehoztunk a 0-5 után. Ne feledjük, továbbra is két pont előnnyel vezetünk a szegediek előtt, a saját kezünkben van a sorsunk! Ám újabb és újabb győzelmeket kell aratni annak érdekében, hogy a bajnokság végéig így maradjon.