Összefoglaló 2022. augusztus 20., szombat

Bényei Ágoston: Az igazi áttörést várom ettől a bajnokságtól

Bényei Ágoston nyáron érkezett Diósgyőrbe, és fiatal kora ellenére hamar alapemberré vált, aki Tiszakécskén a duplájával hatalmas részt vállalt a DVTK győzelméből, az Ajka ellen pedig kapitányként vezette ki társait a kezdéshez. A 19 éves középpályással beszélgettünk. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.)

Bényei Ágoston: Az igazi áttörést várom ettől a bajnokságtól


- Hogyan láttad belülről a DVTK első győzelmét Tiszakécskén?
- Muszáj volt nyerni, mert két meccs elment anélkül, hogy pontot szereztünk volna, és mindenki mindent megtett a sikerért, aki pályára lépett Tiszakécskén. Természetesen voltak hibák, de azok mindig is lesznek. Az első 15 percben puhatolózva játszottunk, utána viszont végig kontrolláltuk a mérkőzést. Néha visszahúzódtunk, hogy legyen területünk a gyors ellentámadásra, mint az első gól előtt, máskor pedig mi járattuk labdát, és kerestük a rést a védőfalon. A második félidőben hamar megszereztük a második gólt, és mentünk a harmadikért, amire több lehetőségünk is adódott. Ám a szépítő góllal visszajött az ellenfelünk a mérkőzésbe, de sziklaszilárdan védekezett a csapat, és továbbra is újabb gólt szerezhettünk volna.
Én úgy látom ezeket a szituációkat, hogy ugyan helyzetnek nem lehet nevezni, de ha sikerül az utolsó passz, akkor az már fél gólt jelentett volna. Ebben kell javulni, és akkor hamarabb le tudjuk zárni a hasonló mérkőzéseket.
A csapat egységes volt, és a győzelemhez mindig kellenek a jó egyéni teljesítmények, és ebből is volt elég. Most leesett rólunk egy nagy teher, bízom benne, hogy a folytatásban felszabadultan tudunk játszani, és úgy alakulnak az eredmények, ahogyan mi szeretnénk.

- Új szerepkörben játszottál, jobban fekszik neked ez a pozíció?
- A csapat új játékrendszerben játszott, a korábbi két védekező középpályás helyett most csak egy helyezkedett a védősor előtt. Amikor a meccs előtt megtudtam, hogy Tiszakécskén feljebb játszok, akkor nagyon megörültem neki, és végül nagyon jól éreztem magam ebben a rendszerben, pedig korábban alig játszottam ilyen szerepben, csak hasonlóban. Ezen a poszton a játékosnak fel kell érni az ellenfél kapuja elé gólt szerezni, gólpasszokat adni, míg védekező középpályásként általában meccsenként egyszer tud lőni, beadni, és azzal kell jól sáfárkodni. Nagyon szeretem, ha üres területre tudok beindulni, mert a társak meg tudnak játszani, vagy az elmozgással helyet tudok csinálni a többieknek.
Ugyanakkor még többet kellett futni, mert az a típusú játékos vagyok, aki az ellenfél támadásvezetésekor szeret a saját 16-os előterében helyezkedni, hogy felvegye a második hullámban érkezőket, és lelesse a visszagurított labdákat. De ha cserében többször oda tudok érni az ellenfél kapuja elé, akkor boldogan vállalom ezt a feladatot. Az első 15-20 percben kicsit kerestem a helyemet, hol vegyem fel a labdát, hová induljak be, de utána összeállt a játékunk, és szerencsére sikerült két gólt lőni. Kicsit magamat is megleptem, milyen sokat kerültem helyzetbe. Nem lehetek elégedetlen a két gól után, de emlékszem két lövésemre, ami nem lett gól, és egy harmadik helyzetre is. Mostantól azért fogok
gyakorolni, hogy a későbbiekben még jobb hatékonysággal használjam ki a helyzeteket, játsszam meg a labdákat, és meg több lövést, beadást várok magamtól.

- Idézd fel légy szíves gólokat és a helyzeteket!
- Az első félidőben egy beadás után elém csorgó labdát átvettem, mert próbáltam a védőt megtéveszteni, de beleért a lövésbe, így mellé ment, pedig anélkül biztosan kaput találok. Azt ne kérdezd, miért nem kaptunk szögletet… Utólag tudom, egyből lőni kellett volna, de meccs közben nem szabad ezzel foglalkozni, mert jött az újabb helyzet, amit értékesítettem is. Kapuskirúgás után a társak visszafejelték a labdát, amit összeszedtem, toltam kettőt rajta, kitettem szélre Lalinak (Bertus Lajos - a szerk.), aki beadta a hosszúra, már ez is veszélyes volt. A lecsorgóra mindenkit megelőzve én érkeztem, és belőttem. Egyértelműen ziccert értékesítettem, de az ilyen szituációkban, amikor a védők között és a kapus fölött kell a hálóba találni, sokszor pár centiméteren múlik a siker. Megfelelően kell koncentrálni, és akkor a szerencse is többször mellém áll, így történt ezúttal is. A harmadik helyzet és a második gól közvetlenül a szünet után következett, pedig a pályán úgy éreztem, már eltelt 6-7 perc. Ezt a támadást hátulról építettük, a jobb oldalon Boti és Adri (Vajda Botond és Szőke Adrián - a szerk.) kijátszották a védőket, és amikor láttam, hogy lendül Adrián lába, akkor rágyorsítottam, hogy ha a hosszú oldali kapufához jön a labda, akkor a kapuba tudjam rúgni. Ilyenkor jelent nagy előnyt a kétlábasság, meg sem fordult a fejemben, hogy jobbal érjek valahogy a labdához, egyértelműen ballal kellett a kapuba belsőzni azt. Ez is egyérintős gól volt, ami könnyűnek tűnhet, de nagyon figyelni kell, mert egy pályahiba könnyen megtréfálhatja az embert. A negyedik helyzet előtt egy kiváló mélységi passzt kaptam Hegétől (Hegedűs János - a szerk.), amivel kapura fordultam. Boti elvitte jobbra az embert, én pedig csináltam egy lövőcselt, amire elugrott az ellenfél, és a szétnyíló védelemre vezettem a labdát. Passzolhattam volna Lukinak (Lukács Dániel - a szerk.), de elég közel jártam már a kapuhoz, hogy rálőjem. Visszagondolva, ha egy kicsit magasabb vagy laposabb a lövés, akkor gól, így viszont Antal Botond bravúrral védett. Az ötödik momentum előtt Farek (Farkas Dániel - a szerk.) beadását Lali mellel lekészítette, amit Lukinak passzoltam, az ő lövését pedig blokkolták. Utólag azt mondom, gondolkodás nélkül, egyből el kellett volna lőnöm. Rossz döntést hoztam, tanultam belőle.

- A gólok előtt csatárerényeket csillogtattál, olyan jól érezted, hová kell érkezni, és olyan hidegvérrel értékesítetted a ziccereket.
- Lőttem két gólt, nyert a csapat, felhőtlenül boldog vagyok. Olvastam a mérkőzés után olyan cikket, ahol csatárnak neveztek, pedig nemhogy nem vagyok, hanem nem is leszek az. Lehet, hogy innentől kezdve nekem is csatármozgásokat kell néznem, mert eddig Andrés Iniesta és Andrea Pirlo videóit kerestem. A viccet félretéve az ellenfél 16-osán belül jó döntéseket kell hozni, és akkor újabb gólokat fogok lőni, vagy gólpasszokkal szolgálom ki a társakat.


- A gólörömnél a diósgyőri szurkolókhoz szaladtál, helyesebben csúsztál ki ünnepelni. Ösztönösen történt, vagy tudtál gondolkodni közben?
- Szűk két hónapja viselem a DVTK mezét, de azért mutattam a címerre a gólöröm közben, mert nem a magam örömére, hanem a klub érdekében lőttem a gólt, azért játszom, hogy a csapat nyerjen, és jövőre ismét az élvonalban szerepeljen a klub.

- Szerda este az Ajka ellen ismét győzött a DVTK. Milyen volt ez a meccs?
- A csapat ráérzett a győzelem ízére, és bízom benne, hogy egy hosszú sorozatot tudunk építeni. Megérdemelten nyertük meg a mérkőzést, még ha egy kicsit változatosra is sikeredett, hiszen 1-0 után a vendégek ismét egy szép góllal egyenlíteni tudtak. Az első félidő végén éreztem egy holtpontot, akkor elkövettünk náhány technikai hibát, közte én is. Annak nagyon örültem, hogy a szünet után friss erővel, az utrák felé támadva megszereztük a vezetést, majd kétszer is együtt örültünk. Véleményem szerint ekkor tetszetős játékkal rukkoltunk elő, és semmi kétséget nem éreztem afelől, hogy ki nyeri a meccset. A harmadik góllal eldöntöttük a lényeges kérdéseket, csak amiatt lehet hiányérzet, hogy nem lőttük meg a 4. és az 5. gólt is. 

- Az Ajka ellen ismét kicsit hátrébb játszottál, és ahogy fentebb felvázoltad, onnan csak meccsenként egy lövésre, beadásra nyílik lehetőség, amit ismét kiharcoltál.
- Igen, egyszer kerültem lövőhelyzetbe. Egy kipattanó labdát labdát mellel magam elé tettem a második félidőben, majd kapura lőttem. Bravúrral védett a kapus, de lőhettem volna jobban szélére, és akkor nem marad esélye. Holdi (Holdampf Gergő - a szerk.) így is megjegyezte, nehogy már azt higgyem, hogy a bab is hús, minden nem mehet be. És még egy beadást tudok felidézni, kár, hogy középen pont oda érkeztek a társak, ahová a labda ment. Pedig nagyon szeretnék a gólpasszlisátra is feliratkozni.

 

- Még egy dologról érdemes beszélni, először viselted a DVTK csapatkapitányi karszalagját. Meglepett Dragan Vukmir döntése?
- Teljes mértékben, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy továbbra is Hege (Hegedűs János - a szerk.) a kapitány, csak a sérülése miatt kaptam meg ideiglenesen a karszalagot. A mérkőzés előtt meg is fogadtam a tanácsát, hogy amennyiben mi választunk térfelet, akkor a második félidőben támadjunk az ultrák felé, mert akkor sokkal hatékonyabban ki tudjuk használni a lelátóról érkező biztatást. Így is történt. 
Korábban a DVSC utánpótlában és a korosztályos válogatottban is került már rám a szalag, mindig hasonló helyzetben. Úgy érzem, elláttam a feladatot, ám még rengeteget kell tanulni ebben a szerepkörben is, de a későbbiekben biztosan hasznát látom annak, hogy már 19 évesen elkezdtem tapasztalatot gyűjteni.

- De mi történt az első két mérkőzésen?
- Siófokon kicsit megilletődötten léptünk pályára, nem találtuk a saját játékunkat. Egy jól eltalált lövésből kaptunk egy gólt, ami megnehezítette a dolgunk, és még az egyenlítés sem jött össze. A Soroksár ellen viszont kifejezetten jól
kezdtünk, domináltunk, helyzeteket alakítottunk ki, ám ismét az ellenfél szerzett vezetést, amit gyorsan meg is dupláztak. Az ellenfelünk pedig elég jó csapat ahhoz, hogy a kétgólos előnyből egyet megőriztek a meccs végéig. Ilyenkor kell az egyéni villanás, egy pontrúgás, ami ezúttal sajnos elmaradt. Az a tanulság, hogy nem szabad az ellenfélnek lehetőséget adni a vezetés megszerzésére, mert az nagyban megnehezíti a dolgunkat. Persze hosszú a bajnokság, biztosan előfordul még hasonló helyzet, de most már felkészültebbek vagyunk, és legközelebb megoldjuk ezt a feladatot is.

- Lépjünk egy kicsit vissza az időben! Nem is olyan régen hosszabbítottál szerződést Debrecenben, az NB II.-ben 17, az NB I.-ben 15 mérkőzésen kaptál lehetőséget. Miért döntöttél mégis a váltás mellett?
- A számok elsőre valóban azt mutatják, hogy egész sok mérkőzésen léptem pályára az első csapatban a DVSC mezében, de tavaly például csak kétszer játszottam végig a 90 percet. Imádok focizni, nem azért kezdtem el sportolni, hogy a kispadon üldögéljek. Több időt szerettem volna a pályán tölteni, ezért olyan csapatot kerestünk a menedzseremmel, ahol tudok fejlődni, és alapemberként számítanak rám. A DVTK a Merkantil Bank Liga egyik legjobb csapata, ahol egyértelműen a feljutás a cél, így ideális választásnak tűnt. Az elmúlt három mérkőzés pedig megerősített abban, hogy a lehető legjobb döntést hoztam.

- Esterházy Mátyás cége, az EM Sports Consulting képvisel, így egy „istállóba” tartozol többek között Szoboszlai Dominikkal, Schäfer Andrással, Kalmár Zsolttal és Bolla Bendegúzzal. Miben tud segíteni egy játékosügynök?
- Közös a célunk, mind azt szeretnénk, hogy minél magasabb szinten játsszak. Nagy álmom a Bajnokok Ligája himnuszt hallgatni a pályán, ebből adódik, hogy külföldön is szeretném kipróbálni magam. Ehhez még rengeteget kell fejlődni, amihez minden feltétel adott Diósgyőrben. A példák adottak előttem, mindegyik felsorolt társam fiatal, ambiciózus játékos, ez jól mutatja be az EM Sports Consulting csapatának filozófiáját. 14 éves koromtól dolgozom velük, és az elmúlt időszakban tapasztaltam meg, milyen biztos hátteret tud nyújtani egy jó játékosügynökség. Sokat segítettek a profi szerződés megkötésekor, és a hosszabbításkor is, amit olyan feltételekkel írtam alá, ami lehetővé tette, hogy nyáron Diósgyőrbe igazoljak. De a hétköznapokban is bármikor kereshetem őket, bármilyen ügyben számíthatok a segítségükre, mondhatni állandóan a rendelkezésemre állnak. De nagy szerepe van a szüleimnek is abban, hogy ma a DVTK labdarúgója legyek, hiszen éveken keresztül előbb Hajdúnánásra, majd Debrecenbe hordtak edzésre minden nap. Nagyon köszönöm, hogy hittek bennem.

- Akkor folytassuk a családdal! Egyértelmű volt, hogy focista leszel?
- A családom egyáltalán nem erőltette, de amikor egyre inkább látszott, hogy van érzékem hozzá, akkor sokszor felemlegették, hogy mindkét nagyapám focizott, Bényei András Ózdon, Lévai István Tiszavasváriban játszott. Édesapám is Tiszavasváriban játszott a megyei I. osztályban, a bátyám, Olivér pedig a nyíregyházi utánpótlásban nevelkedett, majd Hajdúnánáson játszott éveken keresztül szintén a megyei I. osztályban, de nem sikerült számára az áttörés, és már visszavonult.

- Neked már eljött az áttörés?
- Több szempontból igen, például az utánpótlás futballból sikerült belépni a felnőtt futballba, megálltam a helyem az NB I.-ben is, de az igazi áttörésre ebben a bajnokságban várok. Azt várom magamtól, hogy a tiszakécskei mérkőzéshez hasonlóan húzóembere legyek a DVTK-nak. 

- A bemutatkozó interjúban úgy fogalmaztál, a környezetváltozás új impulzusokat ad. Még csak 19 éves vagy, de már fiatalon Debrecenbe kerültél, távol a családtól, segített ez a Miskolcra költözéskor?
- Rendelkezem némi tapasztalattal, de most először váltottam felnőtt csapatból felnőtt csapatba. Amikor Debrecenbe költöztem, egy évet kollégiumban, két évet sporthotelben töltöttem, az utolsó évben pedig albérletben laktam. Maradhattam volna a sporthotelben, de úgy véltem, meg kell lépnem ezt, és meg kell tanulni a maximális önellátást. Ráadásul szeretek főzni is, és Gabriella, a barátnőm is nagy segítségemre van, hogy rend és tisztaság legyen otthon. Minden finom és egészséges ételt szeretek, nincs igazi kedvencem. Legutóbb zöldséges, rizses csirkét főztünk a párommal, Bokiékat (Bokros Szilárd - a szerk.) pedig padlizsánkrémmel és avokádókrémmel vártuk. 

- Sok fiatal játékos alkotja a DVTK keretét a rutinos játékosok mellett. Megkönnyítette ez a beilleszkedést?
- Várakozással telve érkeztem, és tényleg jó közösség alakul az öltözőben. Nincsenek klikkek, amit leginkább azzal tudok illusztrálni, hogy a tiszakécskei meccs előtt arra lettem figyelmes az ebédnél, hogy mindenki szinte véletlenszerűen foglalt helyet, nincsenek állandó asztaltársaságok. Gyorsan befogadtak, már igazi barátságok is kezdenek kialakulni. A korunkból adódóan Bokival és Adrival, valamint a barátnőikkel járunk össze, illetve Marcival (Papp Marcell - a szerk.) szoktunk beülni valahová. És olyan is megtörtént már, hogy Mályiban gyűlt össze egy nagyobb társaság az Eppel családdal, a Lukács családdal, akikhez Bokiékkal mi is csatlakoztunk. Szabadidőnkben elkezdtük felfedezni Miskolcot, kipróbálunk már több strandot, tópartot, éttermet és kávézót, de a helyi látványosságok is szépen sorra kerülnek. Sok helyen jártunk már, de még van több tétel a bakancslistán.

- Minden fiatal játékos esetében adja magát a kérdés: hogy állsz a tanulással?
- A debreceni Ady Endre Gimnáziumba járok. Egy évvel később kezdtem el az általános iskolát, a gimi pedig a nyelvi előkészítő év miatt öt évfolyamos, így idén fogok érettségizni. Megtanultam angolul, aminek a profi pályafutásom során biztosan sok hasznát veszem, és ha német nyelvterületre vet a karrierem, néhány hét után ott sem lesz nyelvi problémám. Kitűnő és jeles átlaggal zártam eddig az éveket, idén a távolság és az egyéni munkarend miatt nehezebb lesz, de szeretnék olyan eredményt elérni, hogy utána tovább tudjak tanulni. Még nem böngésztem át alaposan a Miskolci Egyetem szakjait, de a  gazdaságtudomány és a sport keresztmetszete érdekel a legjobban. A foci mellett minden nap tudok időt szakítani a tanulásra, véleményem szerint jobb, ha hasznosan töltöm a szabadidőm, mintha csak úgy ellennék.

- Korábban szerepeltél az U18-as és az U17-es válogatottban is, mekkora motivációt jelent az U21-es meghívó?
- Az előző bajnokság végén már szóba került a nevem Gera Zoltán csapatánál, de egy kisebb sérülés miatt tárgytalanná vált a meghívás. A DVTK kiemelt csapat, mindenki követi az eredményeinket, én pedig igyekszem magamra irányítani a figyelmet mondjuk olyan teljesítménnyel, mint Tiszakécskén. Ha jönnek a játékpercek, akkor tovább javul a játékom, és nyugodt szívvel várhatom a kerethirdetést, mert mindent megtettem a meghívóért.

- Hétfőn már Pécsett játszik a DVTK, kilenc napon belül a harmadikat. Mit vársz az összecsapástól?
- A televíziós közvetítés miatt eggyel több napot készülhetünk a mérkőzésre, ami jól jön ebben a sorozatban, így teljesen ki tudjuk pihenni magunkat. Nehéz mérkőzésre számítok, a PMFC elsősorban haza pályán kemény ellenfél. Már többször játszottam ellenük, és örök emlék marad, hogy Pécsett szereztem meg első NB II.-es gólomat. Remélem, ismét betalálok, és magabiztos, jó játékkal nyerni tudunk.