"Táncra perdültünk a konyha közepén"
A DVTK - Vasas mérkőzés kezdőrúgását egy 10 éves kislány, Barnóczki Nóri végezte el. Ez a kezdőrúgás azonban nem csak egy volt a sok közül, különleges története van, melyről Nóri édesanyjával beszélgettünk kicsit.
Nóri anyukája, Barnóczki Szilvia egy reggeli rádióműsorba telefonált be, ahol elmondta, hogy a kislány minden vágya, hogy egyszer a Diósgyőr hazai mérkőzésén kezdőrúgást végezhessen el. A kívánságot egy cetlire írták a műsorvezetők, majd beletették egy piros lufiba, és útnak engedték. A lufit és a benne lévő kívánságot egy fiatalember megtalálta, felkereste a DVTK-t, a klub pedig természetesen teljesítette a kérést! Barnóczki Szilviával beszélgettünk.
- Mutasd be nekem a családod légy szíves! Hogyan lettetek DVTK szurkolók? Ki fertőzött meg kit?
- Mérán (Veréb György szülőfalujában - a szerk.) lakunk. Nóri Budapesten született, mert a főiskolai tanulmányaink után a fővárosban éltünk és dolgoztunk. Tamás, az édesapja kamionsofőrként, én pedig logopédus-gyógypedagógusként. A család férfi tagja 14-28 éves kora között a „mennyei –megyeiben” középpályás poszton játszott, mindig is futballrajongó volt. Jelenleg is heti rendszerességgel kispályázik. 2010-ben eldöntöttük, hogy elhagyjuk a fővárost, mert rájöttünk, hogy „sorsod Borsod”. Életünk egyik legjobb döntése volt, mert most érezzük azt igazán, hogy a helyünkön vagyunk és így vagyunk boldogok. Ennek a boldogságnak része a Diósgyőr is. A faluban megalakult 15 fős szurkolói csoportunk. A Méra zászlónk minden mérkőzésen hűségesen lobog.
Középiskolai tanulmányainkat Miskolcon végeztük, és már akkor magunkba szívtuk a diósgyőri futballmiliőt. Nóri nagyapái is amatőr szinten fociztak, és már ők is a Diósgyőrnek szurkoltak. A futball iránti rajongás innen ered, amely megfertőzte a kis családunk női tagjait is. Míg Budapesten éltünk 14 évig, rendszeresen kilátogattunk a DVTK mérkőzéseire, volt olyan eset, mikor a III. kerület ellen játszott a fővárosban a csapat, alig húszan biztattuk a csapatot, de mi ott voltunk.
- Elmesélnéd röviden, hogyan jutott el odáig Nóri, hogy kezdőrúgó legyen egy DVTK meccsen?
- Nóri lányunk kezdőrúgásának a története egy augusztusi reggelen kezdődött, mikor egy országosan ismert rádió csatornát hallgattam. A reggeli műsorban, azt kérték a hallgatóktól, hogy küldjenek be kívánságokat, amelyeket lufira rákötözve fölengednek, és ha valaki megtalálja és jelentkezik náluk, a kívánság teljesülhet.
Azonnal telefont ragadtam és sms-ben elküldtem a rádiónak Nóri lányom kívánságát, ami egy kezdőrúgás kedvenc csapatánál, a Diósgyőrnél. Mikor a műsort tovább hallgatva megtudtam, hogy a mi kívánságunkat kiválasztották a több száz üzenet közül, éreztem, hogy a szerencse mellénk állt és a fiúk a piros lufira kötve útjára engedték Nóri kezdőrúgás kívánságát. Nagyon boldogok voltunk már attól is, hogy a Diósgyőr neve elhangzott egy ismert kereskedelmi rádióban. Tudtuk, hogy nagyon kevés az esélye annak, hogy ezt a lufit bárki is megtalálja, de már annak is örültünk, hogy ideáig eljutottunk.
Két hét bizakodás után már kezdtük elveszíteni a reményt, hogy a kívánság lufi végleg elszállt, amikor szeptember 4-én reggel jelentkeztek a műsortól, hogy meglett a kívánságlufink, és a kislány kérését a DVTK teljesíti. Fantasztikus érzés, ujjongás, boldogság, a szerencsénk folytatódik! Ezúton is köszönjük a klub segítségét!
- Egy kislánynak annyi álma van, miért pont egy kezdőrúgást szeretett volna?
- Nagyon kedveli a Diósgyőrt, igazi rajongó. A szobája is piros-fehér színben ragyog, a focisták képei díszítik a falakat. Minden vágya volt, hogy testközelből találkozhasson a fiúkkal. Diego Vela az abszolút kedvence, az, hogy neki passzolhatta a labdát, igazi öröm volt. A sport, a mozgás iránti szeretetét mindig is támogatni fogjuk. Nagy vágya, hogy egyszer majd NBI.-es játékvezető lehessen, így szeretne a labdarúgás közelében maradni hosszú ideig.
- Mik volt az első mondatai, amikor megtudta, hogy célba ért a lufi?
- Hatalmas ujjongásban tört ki, hogy megvalósul a kezdőrúgása. Táncra perdültünk a konyha közepén. Egy szülő legnagyobb öröme, ha a gyermekét boldognak látja, na, ez a pillanat most olyan volt!
- Két lufit engedett el a kezdőrúgás után, ha jól tudom, nem voltak a lufik üresek…
- Igen, a piros-fehér színű lufikban mi is kívánságot rejtettünk el, hogy a rossz, nyeretlen sorozata szakadjon meg a Diósgyőrnek és végre nyerjen a csapat. Nagyon erősen akartuk, hogy ez a kívánság a miénkhez hasonlóan teljesüljön!
- A mérkőzés után Bódog Tamás is a szerencse fontosságáról beszélt. Ezek szerint lehet, hogy nektek is van egy kis szerepetek a Vasas elleni győzelemben?
- Bódog Tamásnak és a játékosoknak jár a gratuláció a győzelemhez. Nóri sok szerencsével jutott hozzá a kezdőrúgáshoz, ezt szerettük volna a csapatnak átadni a kezdőrúgás utáni lufikban. Csodák csodájára a szerencsét „ötszörösen” bevonzottuk. Reméljük, hogy ha egy kicsit is, de segíthettünk a csapatnak a győzelemhez. Így lett kerek, egész ez a mi kívánságunk.
- Mi a véleményetek egyébként a jelenlegi csapatról?
- Szerintünk Bódog Tamás nagyon jól összerakta a csapatot, bár a védelemben ránk férne egy kis erősítés.
- A kettős rangadóra hogyan készültök?
- Törött lábbal, a TV előtt, sajnos. Kedden Nóri apukája kispályás foci közben eltörte a térdét, jelenleg is a miskolci kórházban ápolják. Most egy ideig nem tudjuk élőben buzdítani a fiúkat, de igyekszik gyógyulni, és így a kis családunk mielőbb visszaülhet szurkolni a lelátóra.
- Várunk titeket! Nóri apukájának pedig jobbulást kívánunk!
- Köszönjük!
