Összefoglaló 2019. december 1., vasárnap

Pacsi Bálint Feczkó Tamás meghosszabbított keze

Két mérkőzésre szóló eltiltást kapott Feczkó Tamás a Honvéd ellen kapott piros lapot követően. Az Újpest és a Fehérvár ellen Pacsi Bálint irányított helyette a kispadról. (Az interjú a Gólörömben jelent meg először.)

Pacsi Bálint Feczkó Tamás meghosszabbított keze


Feczkó Tamás helyettese

- Sokan gratuláltak az Újpest legyőzése után?
- Igen, szerintem hússzor többen, mint más alkalommal. Azt azonban mindenekelőtt szögezzük le, hogy továbbra is másodedzőként dolgozom, hét közben Feczkó Tamás vezetőedző készítette fel a csapatot, ő alkotta meg a stábbal a taktikát, én csak a mérkőzésen irányítok a kispadról.
A vezetőedző mindenben kikéri a véleményünket, fontolóra veszi a javaslatainkat, de a végső szót mindig ő mondja ki. Éppen ebben rejlett a legutóbbi két fordulóban a munkám nehézsége, mert egy másik ember gondolatmenetét kell végig vinnem. Egyszer sem az volt a kérdés, hogy egy szituációban én hogyan döntenék, hanem az, hogy Feczkó Tamás milyen megoldást irányzott elő annak a helyzetnek a megoldására. Az én feladatom pedig az, hogy a vezetőedző meghosszabbított kezeként a technikai zónából ennek megfelelően irányítsam a csapatot. Igyekeztem megfelelni annak, amit vezetőedzőként én is elvárnék a saját másodedzőmtől.
Mindkét mérkőzésen képletesen és szó szerint is mögöttem volt a stáb többi tagja. Andrusch József és Dobos Attila labdarúgóként és edzőként is rengeteg tapasztalattal rendelkezik, akik jól ismerik a keretet, Miskei Attila pedig több NB II.-es csapatot is irányított korábban.
Már korábban kialakult a munkamegosztás, a stábból mindenki megkapta a feladatát, amire kiemelten kell figyelni. Andrusch József kapusedző a kapusra, és a közvetlen védelem teljesítményére koncentrál, ezen kívül a védekező pontrúgásainknál kialakuló szituációk tartoznak hozzá. Utóbbira hétközben is ő készíti fel a csapatot az edzéseken. 
Miskei Attila az eltervezett taktika megvalósulását figyeli mind támadásban, mind védekezésből támadásba és támadásból védekezésbe való átmenetben.
Nekem pedig az ellenfél reakcióit kell olvasnom, mivel próbálkoznak ellenünk. 
Dobos Attila erőnléti edzőként pedig egyénileg figyeli a játékosok fitneszállapotát. 

- Milyen volt az Újpest elleni győzelem a kispadról?
- Kezdem a legfontosabbal: a futball a szurkolókért van, közösen örülni a legjobb dolog a világon. Angyalföldre is sokan kísértek el minket, és megadtuk a módját a győzelem megünneplésének. 
Nagyban megkönnyítette a munkámat, hogy a csapat egyben volt, érezni lehetett, hogy együtt gondolkodnak, ami az eredményben is megmutatkozott.
A pályán emberek játszanak, akik - mint az élet minden területén - várják a visszaigazolást. Jól esik nekik a dicséret, kell a bátorítás. Több új játékos került be a kezdőcsapatba, akiken eleinte pici bizonytalanságot láttam. Őket át kellett segíteni ezen az időszakon, ami csak a kispadról tehető meg. A 70. percre jutottunk el oda, hogy kintről is érezni lehetett, a játékosok közös ereje végig viszi a mérkőzést. 

- Angyalföldön lehetett végig tartani az előzetes elképzeléseket, vagy improvizálni is kellett?
- Szerencsére nem történt semmi olyan esemény, ami gyökeres változtatást igényelt volna, viszont több apróságon módosítottunk. Például az Újpest a középpályás forgást követően átlövésekkel kísérletezett, amire reagálni kellett. Maga a védekezési alapelv ugyanaz maradt, csak kicsit finomítottunk rajta: Haris Tabakovićot kissé visszahúztuk, de az a tíz méter, amivel közelebb helyezkedett a kapunkhoz, éppen elég volt arra, hogy kisegítse a védekező középpályásokat. 

A DVTK - Fehérvár mérkőzésről közvetlenül a találkozó után beszélt Pacsi Bálint

A másodedző

- A Napos Oldal magazinban elárultad, hogy a futball periodizáció specialistájaként hívott Feczkó Tamás a stábjába. Mit jelent ez pontosan?
- A futball periodizáció a futball aktivitások: edzésegységek, edzések, edzőmérkőzések egymásra épülése, a terhelés, pihenés arányának meghatározása. A munka tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a keret összes tagja más életkorú, néhányan már túlestek egy súlyos sérülésen, mások szezon közben érkeztek, és eltérő posztokon játszanak. Érthetően több időt vesz igénybe egy idősebb játékos regenerációja, mint egy fiatalé, és egészen más terhelést kíván egy egész meccsen fel-le közlekedő szélső, mint egy középső védő, aki helyezkedéssel sok mindent meg tud oldani.
A fentieket összevetve kijelenthető, hogy nincs két olyan játékos, aki egy edzésen ugyanolyan terhelést kapna, az összes játékosnak külön kell a munkát tervezni. Ebben nagy segítséget nyújtanak a tartalékcsapat tagjai és az akadémisták, mert egy-egy edzésrészletben ők is be tudnak állni, ami mindenkinek jó. Ők szokják a felnőttfutball intenzitását, mi pedig jobban tudjuk variálni a létszámokat.

- Hol találkoztál először ezzel a módszerrel?
- A győri Fehér Miklós Labdarúgó Akadémián találkoztam először ezzel a módszerrel, és szerettem volna elmélyedni benne, ezért végeztem el Amszterdamban Raymond Verheijen kurzusát. (A holland erőnléti szakember Guus Hiddink stábjának tagjaként három világbajnokságon vett részt, de dolgozott a Barcelona, a Chelsea és a Manchester City csapatánál is - a szerk.) Ezt követően Lisszabonban periodizációs szakember tanfolyamot végeztem, legutóbb a világ legjobb 22 periodizációs szakembere között Valenciában vettem részt újabb továbbképzésen. A kapcsolat azonban nem csak erre a néhány alkalomra korlátozódik, rendszeresen válaszol az e-mailjeimre, ha egy érdekesebb problémával találkozok. 

- Hogy épül fel Diósgyőrben a munka?
- A hét elején megbeszéljük, hogy a mire koncentrálunk a felkészülés során, illetve felhasználjuk a hétvégi mérkőzésen a Catapult rendszer által mért, és Dobos Attila által feldolgozott adatokat is. Utána ezt a célt kell napokra, edzésekre lebontani, amit mindig az előző este készítek el. A stábtagok ehhez szólhatnak hozzá, végül a vezetőedző fogadja el az esetleges módosításokkal. 
A taktikai célok megvalósítása azonban a vezetőedző feladata, nekünk csak a keze alá kell dolgoznunk. A “klasszikus” másodedzői feladatok, ami az edzéseken látszik (a pálya előkészítése, a labdák visszarúgása), csak a töredéke a valódi feladatunknak.
Alapvetően úgy helyezkedünk az edzésken, hogy más-más szögből kövessük az eseményeket, ne ugyanazt lássuk mindannyian (és ehhez jön még a Szalóczy Dávid videoelemző által magasból készült felvétel, ami még egy újabb aspektust ad). A gyakorlások során igyekszünk olyan szituációkat teremteni, ami a mérkőzéseken is előfordulhat, és arra vagyunk kíváncsiak, hogyan oldják ezt meg a játékosok az általunk kreált problémákat. Ha hiányosságot látunk, akkor tovább folytatjuk a munkát, és akár egyénileg, vagy csapatrészenként is leülünk a játékosokkal, és elmagyarázzuk nekik, mit kell tenni. Ideális esetben a mérkőzéseken csupa olyan szituációval találkozik a labdarúgó, amit edzésen korábban már sikerrel meg is oldott. 

Borsod-Abaúj-Zemplén megye szerelmese

- Az oldal aljára görgetve olvasható egy írásod, elsőként a DVTK szakmai stábjai közül. Sisa Tiborról köztudott, hogy jelent meg szépirodalmi műve, neked is vannak ilyen vágyaid? 
- Nincsenek ilyen ambícióim (ugyan tanítóképző főiskolát végeztem, de nem magyar szakon), pedig van két jó barátom, akitől tanulhatnék. Réfi János költő és Beck Zoltán, a 30Y énekese, szövegírója, akinek most jelent meg novellája az Élet és Irodalomban. Neki említettem ezt az írást, de még nem gyűlt össze elég merszem, hogy át is küldjem. Évente kétszer-háromszor érzek késztetést az érzéseim megosztására, ezek olvashatók a Facebook oldalamon.
Ez az írás úgy keletkezett, hogy Kisvárda elleni találkozó után éltem át először, hogy a diósgyőri ultrák előtt állva közösen ünnepeljük a győzelmet. Az ország másik végéről érkeztem, de tévén keresztül ismertem a DVTK szurkolótáborát, és emlékszem, már fiatalon láttam, hogy milyen hangulat uralkodik a régi stadionban.
Másrészt Miskolcon töltöttem a halottak napját, hiszen hétköznapra esett, nekünk pedig edzésünk volt, utána pedig a távolság miatt nem tudtam hazamenni elhunyt szeretteim sírjához. Sok régi emlék tört föl bennem, ahogy eszembe jutottak a nagyszüleim. Ebből a két élményből született az írás, amit a barátaimmal akartam megosztani, csak elfelejtettem, hogy milyen sok szurkoló az ismerősöm a Facebookon. 

- Az írásból az is kiderül, elég nagy tempóban igyekszel megismerni a Miskolcot és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét.
- Falun nőttem föl, Jánosházán, Kertán és Rábahidvégen. Szinte soha nem tartózkodtunk a házban, arra emlékszem, hogy a nagyszüleimmel is egyfolytában mentünk valahová, jártuk a határt. 
Akárki meglátogat, azt elsőként mindig Lillafüredre viszem el, ezt követően a bükkszentkereszti focipálya fölötti kilátó következik. A harmadik hely pedig Répáshuta, imádok a környéken sétálni. 
De legalább ennyire vonz az épített környezet is, nagyon tetszett Boldogkő vára, az edelényi L'Huillier–Coburg-kastély pedig egészen extra. A diósgyőri és a füzéri várat tavaszra tartalékolom, azt majd a kellemes tavaszi napsütésben szeretném közelebbről megismerni. 
Ezen kívül is rengeteg a látnivaló, bízom benne, hogy a pályán úgy alakulnak a dolgok, hogy lesz időm bejárni a megye legeldugodtabb zugait is.

- Ezek szerint legkevésbé sem vagy otthonülős fajta...
- A stábtagokkal jártunk a Miskolci Nemzeti Színházban, “bemutatkozásként” oda hívtam meg őket, kiváló darab a Don Juan, biztosan megnézek még néhány előadást. És maga a belső tér is egészen lenyűgöző.
A női kosárlabda-csapat meccsén pedig már többször is szurkoltam. Imádom ezt a sportágat, még Körmenden szerettem bele. Nagyszerű érzés, hogy a DVTK-családba ilyen sikeres csapatok tartoznak, mindent megteszünk, hogy ránk is büszkék legyenek a szurkolók.

Pacsi Bálint: Miskolci lettem Diósgyőrben

Éppen 2 hónapja érkeztünk Diósgyőrbe, várakozással, izgalommal telve. Gyönyörű stadion, kifogástalan edzőpályák, modern klubépület fogadott. Fogalmam se volt hova jöttem pontosan.

Amint szabadidőm adódott minden percet kiakartam használni, hogy megismerjem hova érkeztem. Bejártam Lillafüredet, Ómassát, Bükkszentkeresztet, Encset, Boldogkő várát, Répáshutát, Lyukóbányát, Lyukóvölgyet, kerestem a megoldást az erdőben, a fák között, a pisztráng telepen, hegytetőn és dombok között.

Valamit kezdtem kapizsgálni amikor egyre több és több jó embert ismertem meg, valamit kezdtem érezni, amikor Veréb Gyuri bácsit hallottam beszélni, de nem volt meg a szikra teljesen.

Aztán a hétvégén a győztes meccs után egymás vállát átkarolva először álltunk az újra visszatért, csupa feketébe öltözött diósgyőri ultrák előtt.

Énekeltek nekünk! Szállt a hangorkán felém, elmerengtem...

A Veszprém megyei Kertán voltam 1986-ban, 720 lakosú falu, perzselő nyár volt, nyaralni jöttem, mint minden nyáron, mert itt szerettem legjobban lenni az egész világon gyerekként, már amit addig láttam a világból a vasfüggöny miatt, a legjobb szívű nagyszüleim nekem voltak, imádtak, nekem mindent lehetett.

Egész nap csak futballoztunk, közben hazatekertem egy zsíros vagy egy lekváros kenyérre, aztán vissza a pályára, figyeltem a trükköket a helyi ászoktól: a Nyúltól, a Törőcsiktől, az Egressytől, a Lulutól, a Csőrétől, láttam a szemükben a szenvedélyt, a futballszeretetet, a győzni akarást, azt a megfoghatatlan csillogást...Utánoztam őket, eszméletlen boldog voltam a pályán, akár a betonoson, akár a vásártéri pályán játszottunk, mert az JÁTÉK volt a javából, argentinok voltunk, mint Kempes és Ardiles, másnap brazilok, mint Zico vagy Éder, de legtöbbször MAGYAROK voltunk MAGYAROK, mint Nyilasi vagy Rab Tibi vagy Törőcsik Andris és a Szabó Feri, a kapuban Mészáros Bubu állt vagy éppen a Katzirz Béla, de akár az Andrush Józsi...

Aztán történt más is. Egyik péntek este mondta az unokatesóm a Pacsi TIbi, hogy aludjak náluk. 12 voltam ő 15. Na sokat nem aludtunk, a Táncsics utca végén voltunk életemben először házibuliban a Novák öcsiéknél. Ott ültem a fotelban 2, egy literes Pepsi kóla előttem. Annyit mondtak be ne szóljak a KISZ titkárnak, haza ne menjek egyedül és találjam fel magam. De jó, hogy nem volt okos telefon akkortájt, így figyeltem mi történik, a konyhában az Üveges Laci, a szobában a Stíger Józsi, meg a Topár öcsi, mindenki más lánnyal csináltak valami smacizást vagy mit, na szép gondoltam, szegény lányok :) Aztán a következő pillanatban felcsendült egy szám a kazettás magnóból, az unokatesóm elordította magát: 180 kilóóóóméter néha több!!...A többiek ordították utánuk: Miskolc mindig várni fog...

Könnycsepp csordul az arcomon, ismét a diósgyőri stadionban vagyok, balról Andrush Józsi ölel, jobbról a Feczkó Tomi karol át, szemükben furcsa fény. Az ezerfejű sereg vezetője rázendít: AMÍG ÉLEK ÉN, NEM ÉRDEKEL MÁS...
Mi üvöltve, elcsukló hangon CSAK A DIÓSGYŐR!!!

Kimegyünk pacsizni :) az első sorban állókkal, a szemükbe néztem gyermeki boldogsággal, na ott, NA OTT értettem meg hova jöttem, minden ember szemében a stadionban ugyanazt a csillogást láttam, mint Kertán a vásártéren vagy a betonoson...
A legjobban szeretett nagyszüleim, akiktől szeretni tanulni, akiktől embernek lenni tanultam már nem élnek itt a Földön, csak a szívemben viszem magammal őket mindenhova, minden stadionba (ahova beengednek), bárhova, ahol járok Kalifornián keresztül Szombathelyen át most már MISKOLCRA is.

Diósgyőri lettem most már én is, köszönöm Istenem, holnap reggel indulok, annyi a módosítás, hogy 380 kilóóóméter, néha több, valamiért még is eljövök...