Karlo Sentić: Nagyon hangosak voltak a szurkolóink

Milyen érzés egy ilyen mérkőzésen behúzni az újabb három pontot? - tettük fel az első kérdést.

- Mindenekelőtt bármit mondanék, szeretném megköszönni a szurkolóinknak azt a hatalmas biztatást, amit kaptunk tőlünk. Olyan hangerővel szurkoltak, hogy néha úgy éreztem, mintha mi játszanánk otthon, és ezzel óriási lökést adtak nekünk a győzelem megszerzéséhez. Nagy-nagy köszönettel tartozunk nekik ezért! - kezdte Karlo Sentić. - A pályán történtekre áttérve, nehéz meccset játszottunk. Sokat meséltek a miskolci srácok arról, hogy milyen fontos ez a találkozó a szurkolóknak, a városnak, majd az utazás során, és még inkább, amikor kifutottunk melegíteni a már akkor teli vendégszektor elé, a saját bőrünkön is megtapasztaltuk ezt. És amikor visszatértünk az öltözőbe, majd elkezdődött a mérkőzés, végig azt éreztem, hogy ezt a meccset nem veszíthetjük el. Persze az ellenfélnek is volt néhány helyzete, hiszen ők is egy jó csapat, de ma megmutattuk a karakterünket, és megnyertük a mérkőzést.

 A kapusok sok szempontból különböznek a mezőnyjátékosoktól, amiből a hasonló találkozókon az a nézőpont is fontos, hogy ők állnak a legközelebb a szurkolótáborokhoz.

- Nagyon hangosak voltak a szurkolók, különösen az első félidőben, amikor a mi kapunk mögött álltak - mondta a horvát kapus. - A bemelegítéstől kezdve hallottuk a biztatásukat a lelátóról, ami sokat jelentett számunkra. A második félidőben, a térfélcsere után is inkább őket hallottam. Minden tiszteletem az ellenfélé, de a mi szurkolóink hangosabban énekeltek, kiabáltak, ahogy mondtam, mintha otthon játszottunk volna. 

Karlo Sentić a Hajduk Splitben nevelkedett, és több mérkőzésen védett a közel 35 ezer néző befogadására alkalmas Poljud Stadionban.

- Horvátországban a legtöbb stadionban a lelátók távol vannak a pályától, Magyarországon viszont nagyon közel - közölte. - Védtem már 35 ezer néző előtt, de a sokkal kisebb nyíregyházi stadionban hasonló érzés fogott el, mert amerre néztem, mindenhol nézőket láttam, és a szurkolók közelsége miatt a hangulat is olyasmi volt. Nehéz elmesélni annak, aki még soha nem élt át hasonlót, de valóban fantasztikus érzés.

A Nyíregyháza hátrányban próbált támadni, ami leginkább pontrúgásokból érkező beadásokat és távoli lövéseket jelentett.

- Valóban kialakítottak néhány igazán veszélyes helyzetet, elsősorban az ollózós lövésre gondolok, de amikor a gólvonalon állok, akkor nem jut idő számolni a helyzeteket, hiszen akkor minden erőmmel a lövések hárítására koncentrálok - árulta el. - Összességében talán két-három-négy helyzetük lehetett, nem különösebben veszélyes, de mégis helyzet. Szóval a védelmünk ma is rendkívül stabilan állt a lábán. 

Legutóbb megszakadt Karlo Sentić 414 percig tartó góltalansági sorozata, de Nyíregyházán lehet, hogy egy újat nyitott.

- Korábban is elmondtam már, hogy nem akarok extra nyomást helyezni magamra azzal, hogy nem szabad gólt kapni - fogalmazott. - Számomra az a lényeg, hogy a saját hibánkból ne kapjunk gólt, de hogy 5-4-re vagy 3-2-re nyerünk az nem számít, csak az a fontos, hogy nyerjen a csapatunk. Persze, ha a maihoz hasonló módon kapott gól nélkül szerezzük meg a három pontot, az a tökéletes, a cseresznye a habos torta tetején. 

A veretlenségi sorozat viszont tovább folytatódik, hat bajnoki, ha a kupameccset is beleszámoljuk, akkor hét mérkőzése nem talált legyőzőre a DVTK.

- Örülök, hogy tovább él a veretlenségi sorozatunk, ilyenkor nem jön jókor a bajnoki szünet. Azonban az elmúlt hónapban nagyon keményen dolgoztunk, ezért jól jön néhány nap pihenő, hogy feltöltsük az akkumulátorokat. Utána pedig Miskolcra visszatérve nagyon bízom abban, hogy folytatni tudjuk a jó sorozatunkat, mert nem csak sokat edzünk, hanem szuper a csapat, és kiváló a hangulat az öltözőben - fejezte be mondandóját Karlo Sentić.