Beharangozó 2017. január 24., kedd

„Orosznak hívtak”

Szerdán délután a spanyol negyedosztályban szereplő Club Deportivo Castellón ellen lép pályára felkészülési mérkőzésen a DVTK. A találkozó előtt Tatár Györgyöt, a DVTK legendás labdarúgóját kértük arra, elevenítse fel nekünk emlékeit, hiszen pályafutása vége felé egy esztendőn keresztül szerdai ellenfelünk játékosa volt.

„Orosznak hívtak”


A CD Castellón - teljes nevén Club Deportivo Castellón - Castellón de la Plana városi spanyol labdarúgócsapat. Jelenleg a spanyol negyedosztályban szerepel. 1922. július 22-én alapították, színük fekete-fehér. Hosszabb-rövidebb ideig többször is szerepelt a legmagasabb osztályban, legjobb eredményük egy 1973-ban elért ötödik hely volt. Ugyanebben az évben kupadöntőt is játszhatott a csapat. A hetvenes években Vicente del Bosque, a spanyolok sokszoros bajnok és kupagyőztes játékosa, edzője, világ- és Európa-bajnok szövetségi kapitánya is erősítette a csapatot. Tatár György 1983-ban lett a játékosuk.

Felkészülési mérkőzés

2017. január 25., szerda (Spanyolország, Oropesa del Mar)
16:00 CD Castellón (spanyol Tercera División Grupo 6, 5. helyezett) - DVTK

- Hogyan emlékszel vissza a Castellónnál töltött egy évre?

- Vegyes érzéseim vannak. Már a harmincat is betöltöttem, több sebből véreztem, amikor oda igazoltam. Őszintén szólva a spanyol futball távolabb áll tőlem, mint mondjuk az osztrák vagy a német foci. Előtte mehettem volna Belgiumba, de mivel Salamon Józsi már Görögországban játszott, az államtitkár nem engedte, hogy egy csapatból két játékos menjen ki külföldre. Sajnos nem beszéltem a nyelvet, angolul is keveset tudtam. A játékostársaim többsége azt sem tudta, hogy hol van Magyarország. Orosznak hívtak, mert azt hitték, hogy a vasfüggönyön túl mindenki orosz. Érdekes volt a szocializmusból belecsöppenni egy teljesen más környezetbe. Sok sérülés hátráltatott, elszakadt az Achilles-ínam, betört az orrom, a fejem. Mindannyian tudjuk, hogy a sérült játékosokat nem szeretik, mert az egy plusz kiadás és a konyhára nem hoz semmit. Akkor szültetett a kislányom, és nagyon messze voltam a családtól, nem sokat láttam őket. Összességében azonban nem volt rossz, azt csináltam, amit szeretek, pénzt is adtak érte és olyan helyen voltam, ahová, ha most el szeretnél menni, akkor több százezer forintba kerülne egy hétre. Sosem felejtem el, hogy decemberben is 24 fok volt. Talán szerencsésebb lett volna, ha 25-26 évesen tudok oda szerződni.

- Milyen erőt képviselt az akkori Castellónt?

- Én is csak az újságból tudom, hogy jelenleg a negyedosztályban szerepelnek. Akkoriban a másodosztályban volt a csapat a hatodik-hetedik helyen, és mindenképpen fel szerettünk volna jutni az első osztályba. A lehetőség adott volt, a pénzkifizetésekkel sem volt probléma. A tulajdonosnak egy fürdőszoba-felszereléseket gyártó hatalmas cége volt. A feljutás sajnos nem sikerült, mert a keret nem volt alkalmas rá. Emlékszem, játszottunk egy Király Kupa-mérkőzést a Real Madrid ellen. A Madrid szinte csak ifistákkal állt ki, és így is megvertek minket. Később olvastam, hogy a következő években sem lett semmi a feljutásból, sőt a másodosztályból is kiesett a csapat.

- Ha jól tudom, akkor nem volt teljesen ismeretlen számodra Spanyolország, hiszen a közhiedelemmel ellentétben nem csak fát vágtatok télen a Bükkben, ugye?

- Abban az időben nem a mai értelemben vett edzőtáborba, hanem túrázni jártak a csapatok. Mi is jártunk az akkori DVTK-val Spanyolországban, sőt egyszer egy tornát is nyertünk. Ez teljesen bevett dolog volt akkoriban.