"Az a fontos, hogy a Diósgyőr győzzön"
A ZTE elleni hétvégi mérkőzésen 200. alkalommal ölthette magára a DVTK címeres mezét Bacsa Patrik, a klub saját nevelésű labdarúgója. A nem mindennapi jeles alkalom után beszélgettünk vele.
- Számon szoktad tartani, hogy hány felnőtt diósgyőri mérkőzésnél jársz?
- Ahogy telnek az évek már egyre kevésbé. Tudtam, hogy közel van a 200, de pontosan nem számoltam, hogy hol járok.
- Nem sokan mondhatják ezt el magukról. Tudtad, hogy immáron több diósgyőri meccsed van, mint a párod édesapjának, Leskó Zoltánnak, aki a DVTK legendás játékosaként (bombagólt lőtt a Szeged elleni osztályozón 1991-ben) és korábbi csapatkapitányaként 197 meccsen játszott a Diósgyőrben?
- Igen. Ezt tudtam, már néztem.
- És gratulált már?
- Ő még szerintem nem tudja, de ha elolvassa ezt az interjút, akkor majd biztos fel fog hívni. (nevet - a szerk.)
- Emlékszel az első felnőtt meccsedre?
- Igen. Az is egy Zalaegerszeg elleni találkozó volt, idegenben játszottunk 2010 májusában, sajnos kikaptunk azon a meccsen. Érdekes a sors, keretbe foglalta a ZTE az eddigi pályafutásomat. Akkor már egy ideje a csapat tagja voltam, de nem volt felhőtlen az öröm, mert már tudtuk, hogy ki fogunk esni. Vegyes volt az év. Sok minden megvan egyébként a mérkőzésből, tényleg olyan, mintha tegnap lett volna. A 200 meccsből sokra egyáltalán nem emlékszem már, de az első az mindig emlékezetes marad.
- Akkor biztos emlékszel az első gólodra is.
- Egy másodosztályú meccsen, hazai pályán szereztem a Vecsés ellen és nyertünk is a gólommal 1-0-ra. De emlékszem az élvonalbeli góljaimra is, a Vasas ellen lőttem, azt is hazai pályán (3-2-re nyert a DVTK, Patrik a 3. és a 17. percben köszönt be - a szerk.). Ahogy mondtam, az elsők mindig megmaradnak az emberben. Ha becsukom a szemem, azonnal vissza tudom idézni őket.
- Ha megkérdezném, hogy melyik a legemlékezetesebb gólod, akkor látatlanban is tudom, hogy a kupadöntőt mondanád. A kérdést ezért nehezítem kicsit. Melyik volt a legemlékezetesebb bajnoki gólod?
- Ha csak egyet választhatnék, akkor valóban azt választanám. Ugyanakkor sokszor szereztem fontos gólt az eddigi pályafutásom során, nem csak a bajnokságban, hanem a Ligakupában, a Magyar Kupában és az Európa Liga-selejtezőin is, így nehéz lenne választanom. Nem is tudok, a gól az gól. Ugyanakkor mindig az a fontos, hogy a Diósgyőr győzzön, mindegy ki szerzi a győztes találatot. Minden diósgyőri gól egyformán fontos.
- Kik azok a játékosok, akikkel a legjobban megértettétek egymást a pályán?
- Sokan voltak. Talán Fernandóval, Lippai Ákossal, Kádár Tamással és Bognár Istvánnal szerettem a leginkább együtt játszani. Mindannyiuktól sokat tanultam a pályán.
- Van olyan csapat, ami ellen nem szeretsz játszani?
- Nincs ilyen. Most mondhatnám a Ferencvárost vagy a Fehérvárt, hogy ellenük nehezebb játszani, de nekem szerencsére mind a kettő ellen volt már sikerélményem. Minden csapat ugyanolyan számomra. Nem szoktam nézni, hogy milyen védők vannak az ellenfél keretében, én nem félek egyik védőtől sem. Mindig úgy megyek ki a pályára, hogy jól akarok játszani és gólt fogok szerezni.
- De nem született még meg az a támadó, akinek ez mindig sikerül. Mit érzel olyankor, amikor nem szerzel gólt?
- Ahogy említettem, mindig az a legfontosabb, hogy nyerjen a csapat. Számomra és a szurkolók számára is. Ha nem szerzek gólt, de tudok segíteni egy gólpasszal, egy büntető kiharcolásával, vagy azzal, ha éppen ha védekeznem kell, akkor azzal segítek. Nem mindig támadóként játszom mostanában sem, inkább szélsőként számítanak rám. Sőt. Pályafutásom során ebből a 200 meccsből szerintem 150 mérkőzésen a pálya szélén kaptam feladatot az edzőmtől. Ha nem lövök gólt, de nyerünk, én ugyanolyan boldog vagyok a győzelem miatt.
- Az elmúlt időszakban kevesebb lehetőséget kaptál, mint korábban. Hogyan éled ezt meg?
- Nekem is nehezebb, amikor nem vagyok a pályán. A lelátóról, vagy a kispadról sokkal megterhelőbb szurkolni a csapatnak, jobban is izgulok. A pályán egyáltalán nem szoktam. Azon vagyok, hogy az edzéseken is maximális erőbedobással dolgozzak és kihozzam magamból, amit tudok. Szeretnék továbbra is fejlődni, és ígérem, hogy a következő 200 meccsem még jobb lesz!