„Életemben nem éreztem még ekkora erőt, mint az elmúlt hetekben”

- Nem akármilyen világbajnokságon sikerült olimpiai kvótát szerezned világbajnoki ezüstéremmel. Hogyan élted meg mentálisan ezt a pár napot, amiben az erős magyar mezőnnyel is meg kellet küzdened, járt ez egyfajta extra nyomással?

- Már egy jobb helyzetből tudtam indulni, mert a szófiai világkupa és az ankarai vk. döntős szereplésem adott egyfajta önbizalmat. Úgy indultam neki a versenynek, hogy ez lesz életem legfontosabbja. Viszont félig már úgy éreztem, hogy kint vagyok az olimpián, ami utólag nagyon nem így volt. Emellett mégis nyomás nélkül tudtam odaállni. Sokat segített az is, hogy egy héttel korábban már kiutaztunk és megismerkedhettem a versenyhelyszínekkel. A selejtező nem volt könnyű, megint meggyűlt a bajom a vívással és érzékeltem a körülöttem lévő többi magyar versenyző eredményeit is, hogy mennyire jól megy nekik. Nem voltam tehát mentes a feszültségtől, de helyén tudtam kezelni.

- Így is magabiztosan léptél a fináléba.

- A döntő előtt ismét iszonyatoson felszabadultam és egyfajta ünnepként fogtam fel. A jó értelemben nagyon felpörögtem rá. Úgy vágtam neki, hogy mindig csak a jelenre és az adott számra koncentrálok és próbáljam meg kihozni magamból, amit csak tudok. Ahogy haladtunk előre egyre jobban éreztem magam. A kiutazás előtt azt mondtam, hogy a mosolygós Blanka ment ki és hiszek abban, hogy a mosolygós is fog hazatérni. Na most ez nem lett igaz, mert egy sokkal mosolygósabb tért haza (nevet - a szerk.).

- Mikor realizálta ez a még mosolygósabb Blanka, hogy meg lehet az olimpiai kvalifikációt jelentő vb érem?

- Azzal, hogy nagyon jót lovagoltam és úszásban hoztam, amit tudok a negyedik helyen álltam az utolsó szám előtt. Ezen nagyon meglepődtem, mert ugyanezzel a vívással az elődöntőben hátrébb voltam. Ekkora tudatosult bennem először, hogy a dobogó nagyon közel van. Készültem fejben arra, hogy ilyen elöről induljak, amiben nem volt még sok rutinom. Próbáltam nem ezzel foglalkozni és félretenni mindent, és úgy versenyezni, mintha a 17. helyről kezdtem volna a döntőt. A futás közben az aranyérem nem is volt a fejemben, csak az utolsó lövészetnél éreztem a közelségét, de nem rágódtam azon, hogy pár századon múlt, mert tisztában vagyok, hogy milyen hetek és hónapok állnak mögöttem. Persze azóta átpörgettem a fejemben, hogy mit csinálnék másképp, de a fő cél az olimpiai kvóta volt és ez minden apró keserűséget feledtet velem.

- Mi történt a célbaérkezésed után a kulisszák mögött?

- A finish után egyből arra gondolta, hogy megvan az olimpiai indulás. Az edzőmhöz, Kállai Ákoshoz mentem oda először. Egy részem sírni akart, de nem tudott a sokkhatás miatt. Az éveken át dédelgetett álmom ugyanis valóra vált. Annyira felfokozott állapotban voltam, hogy nem tudtam sírni és hihetetlen volt felfogni, hogy én, Guzi Blanka Kistokajból kijutott az olimpiára és megvalósítottam az álmom.

- Meddig tartott a sokkhatás, ha egyáltalán véget ért már?

- Még tart egy kicsit! Furcsa belegondolni az egészbe és nem nagyon tudom még hova tenni a szituációt. Ahogy egyre közeledünk az olimpiához például a formaruhák átvételével vagy a keményebb edzésekkel szerintem egyre reálisabbá fog válni, de még mindig hihetetlen egy részemnek, hogy ez sikerült.

- A verseny után közvetlenül úgy nyilatkoztál nekünk, hogy reméled, hogy a kisgyermek Blanka megkapta a kérdésére a választ, amire már régóta várt. Mi volt ez a kérdés és milyen választ adott rá a mai Blanka?

- Alsó tagozatos, 3-4. osztályos koromban egy tesi órán kislabdadobás közben - akkor még sehol nem volt az öttusa - megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy egy ember olimpikon legyen. Ki lehet olimpikon és hogy én, ebből a kis faluból, Kistokajból válhatnék-e azzá. Ez volt az első emlékképem az olimpiáról, amire azt hiszem, hogy sikerült megadnom a választ a kisgyermek Blankának. Már tudja, hogy mi kell ezekhez ilyen messziről érkezve.

- Mit üzenne a mai Blanka mindezek ismeretében az általános iskolásnak kislabdadobás közben?

- Azt, hogy ne csináljon semmit másképp (nevet - a szerk.) és mindig higgyen abba, hogy sikerülhet.

- Rengetegem támogattak az egész úton és a világbajnokság alatt is sokan szorítottak neked, akár Kistokajból, innen Diósgyőrből, de még a korábbi iskoládból, a Hermanból is. Érezted ezeket, és ha igen mekkora erőt tudtál belőlük meríteni?

- Életemben nem éreztem még ekkora erőt, mint az elmúlt hetekben. Sokan már régóta ott vannak mellettem, de ez a sok erő most összpontosult. Például a volt iskolám egy videót is forgatott nekem, vagy említhetném azt is, hogy amióta Diósgyőrbe igazoltam innen is érzem a támogatást és hogy hisznek bennem. Ezek mind olyan tényezők, amik segítettek. A vb döntő előtti este ezeket is lepörgettem magamban és nagyon kellettek, hogy másnap úgy tudjak versenyezni ahogy. Ezúton is szeretném megköszönni, aki hozzájárult ehhez, hogy érezhessem ezt a kivételes erőt.

- Kicsit előre tekintve, hogy néz ki a programod az olimpiáig?

- A világbajnokság után kaptam egy kevés pihenőt. Utána alapozás jellegű edzésekkel indítjuk meg a hat hetes felkészülési sorozatot, amiben lesz egy budapesti Eb is. Itt nem egyéniben, hanem váltóban fogok indulni. Féltávot kell teljesíteni, edzés jelleggel kis versenyrutin szerzéssel. Emellett Magyarországon fogok felkészülni Budapest és Tata tengelyen, illetve a lelkemnek kell egy kis itthon töltött idő is, így biztos, hogy Miskolci napot is be fogok iktatni.