- Miskolcon születtél, de Mezőkövesden nőttél fel, hogy kerültél Diósgyőrbe?
- 14 éves koromig kövesdi gyerek voltam, ott is kezdtem el futballozni tíz évesen. Volt a 80-as években egy nagy népszerűségnek örvendő tehetségkutató, amely a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni” névre hallgatott, ennek köszönhetően kerültem Miskolcra. Hívott a Videoton és az MTK is, de én a Diósgyőrt választottam.

- Már gyerekként is nagyon tehetségesnek tartottak, miért Diósgyőr?
- Egyrészt közel volt, másrészt akkor (a nyolcvanas évek elején – a szerk.) csábító volt az aranycsapat teremtette közeg is. Az akkori vezetők, Palotás Laci bácsi, Király Laci bácsi és Palicskó Gyula személyesen eljöttek hozzánk, beszéltek a szüleimmel és meggyőztek, hogy nekem Diósgyőrben van a helyem. A Vidi akkor elég gyengén szerepelt, szemben az akkori Diósgyőrrel, így nem gondolkodtam sokat a döntésen. Felvettek a Kilián György Gimnáziumba, de én inkább egy szakközépiskolát választottam, a Zalka Máté Gépipari Technikumot, ahol szakmát is szereztem és érettségit is.

- Ezt követően végigjártad a ranglétrát.
- Játszottam a serdülőben, az ifiben, majd 17 évesen, 1985 telén felkerültem az első csapathoz. Bánkúti Laci bácsi volt akkor az edző, aki látott bennem fantáziát.

- Más világ volt akkor, mint ma. Milyen lehetőségei voltak az ifi válogatottnak?
- Nyugat helyett inkább keleten játszottunk sokat. Észak-Koreában megnyertük az Ifjúsági Barátsági Versenyt, sikerült egy hónapot eltölteni Phenjanban, akkor Kim Ir Szen volt a vezető. Érdekes volt már akkor is az ottani kultúra, a légkör és a stadionok.

- Kanyarodjunk vissza Diósgyőrbe, hogy élted meg, hogy élő legendákkal készülhettél együtt?
- Nekem nagyon nagy élmény volt, és a mai napig is az, hogy Oláh Ferivel, Veréb Gyurival készülhettem együtt, játszottam edzőmeccseken is. Akkor esett ki a csapat az NBI-ből, volt akik nem mentek el, hozzájuk csatlakozott többek között Dzurják Csöpi és sok mindenki más. Akkoriban nagy volt a jövés-menés Diósgyőrben, de nem csak itt, az ország más részein is.

- Mikor léptél pályára tétmeccsen először a nagycsapatban?
- ’86-ban Szekszárdon, egy NB II.-es meccsen. Akkor a másodosztály is nagyon erős volt. Sőt, szerintem akkor még az NB III. és a megyei osztályok is erősebbek voltak, mint ma. Nagyon sok jó játékos volt Magyarországon.

A DVTK csapata 1989/90

- Számoljunk akkor kicsit! 1986-ban kezdted a diósgyőri pályafutásod, amely 1999-ig tartott. Ez idő alatt hány meccsen léptél pályára?
- Több mint 260 mérkőzésen, ebből 81 NB I.-es meccsem van diósgyőriként.

- Azon kevés játékosok közé tartozol, akik nem is nagyon játszottak máshol.
- A katonaság miatt kimaradt egy év, majd egy fél évet ’94-ben eltöltöttem Győrben is a Rába ETO-nál az első osztályban és ott 10 mérkőzésen léptem pályára. Itt csapattársam volt a két miskolci kötődésű, korábbi diósgyőri játékos: Kuttor Attila és Tóth Miki. Akkor Diósgyőrben Oláh Feri volt az edző, Győrben pedig Verebes Józsi bácsi, akinek szüksége volt egy védekező játékosra, és engem ajánlottak. Józsi bácsit az őszi szezon végén elküldték Győrből, én pedig visszajöttem Diósgyőrbe. Később még Miskolcon is dolgozhattunk együtt.

A DFC csapata 1997/98

- Hogy élted meg, amikor 16 év után el kellett hagyni Miskolcot?
- 1998/99-ben egy sokra hivatott csapatunk volt, mely az ismert anyagi problémák miatt nem tudta kifutni magát. Szétszéledt a csapat, megszűnt a profi foci, én pedig Bőcsre kerültem, ahol pár évig még játszottam, majd felhagytam a futballal. Akkor született meg a kislányom, Zsófi, valamiből el kellett tartanom a családomat. Bőcsön egyébként később csatlakozott hozzám többek között Kulcsár Sanyi is, akkor nagyon jó körülmények fogadtak ott minket, rendben megkaptuk a fizetést minden hónapban. Büszke vagyok a bőcsi időszakra is, szép eredményeket értünk el előbb a harmadik vonalban később a másodosztályban. Természetesen sajnáltam, hogy el kellett jönnöm, de így utólag már csak a szépre emlékezem.

A DFC csapata 1998/99

- Védekező középpályásként és jobb oldali védőként is játszottál, melyik volt az igazi posztod?
- Én csatárként kezdtem, aztán ahogy idősödtem, úgy kerültem egyre hátrébb. Amikor feljutott a Diósgyőr a Szeged ellen, az első NBI-es meccsemen a Siófok ellen itthon még csatárt játszottam, de legjobban védekező középpályás poszton szerettem játszani.

Farkas János gólja 1:12-től

- Négy gólt szereztél az első osztályban, melyik a kedvenced?
- A Haladás elleni, egyértelműen. Az Újpest és a Gázszer elleni góljaim is fontosak voltak, mert pontokat jelentettek a csapatnak, de a Szombathely elleni egyenlítő gól sokáig emlékezetes marad.

Farkas János gólja 1:02-től

- Melyik volt a kedvenc Diósgyőröd a sok közül?
- Nekem a 97/98-as csapat állt a legközelebb a szívemhez. Kulcsár Sanyi, Kákóczki Pista, Domokos Béla, Jakab Csabi és Kovács Tibi érkezésével egy sikerre éhes, egységes gárda jött össze, akik nemcsak az öltözőben, hanem azon kívül is jó viszonyt ápoltak. Az edzések, mérkőzések után sokat összejártunk, beszélgettünk.

- Kedvenc edződ?
- Most mondhatnám Tornyi Barna nevét is, de nekem Száger Gyuri bácsi volt a kedvencem. Tőle kaptam meg a pályafutásomat meghatározó alapokat, bizalmat. Ő sokáig kint dolgozott külföldön, újfajta edzésmódszereket hozott. Fiatalon jöttek a gólok is, a III. Kerület ellen, amikor beállított, két góllal háláltam meg. Az ő edzősége alatt lettem stabil magyar ifiválogatott.

1996. május 27. - A DFC kezdőcsapata a KTE ellen (7-1)

- Nem csak játékosa, hanem többéven keresztül csapatkapitánya is voltál a Diósgyőrnek. Hogy emlékszel vissza erre?
- 1996-ban viseltem először a csapatkapitányi karszalagot Verebes József vezetőedzősége idején, majd éveken át folyamatosan. A vezetőedző döntésének értelmében az öltözőben választottuk ki egymás között a csapatkapitányt, és rám esett a választás. Érdekességképpen megjegyezném, hogy Tornyi nagyon játékos centrikus volt, odafigyelt arra, hogy legyen egy állandó játékos bizottság is, akik ha szükséges mennek az edzőhöz, mennek az elnökséghez. A szolgálati útvonalat mindig be kellett nála tartani. Csapatkapitányként én kezeltem a csapatkasszát is. Amikor prémiumosztás volt, odamentem a srácokhoz a vezetőedző által ideadott kis papírosommal, a kis széfemmel és beszedtem a büntetéseket. Pipáltam, hogy Rácz Robi - 50 ezer, Varga Sanyi – 20 ezer, Földvári – 10 ezer. Volt, hogy több mint 300 ezer forint gyűlt össze büntetésből. Tornyinál a prémium felvétele után azonnal ki kellett fizetni a büntetést. Volt, akinek néha több volt a büntetése, mint a prémiuma. Később ezeket a pénzeket mindig hasznosan használtuk fel, előfordult, hogy főztünk valamit közösen, de olyan is volt, hogy zsíros kenyérre költöttük.

Farkas Marcell és Farkas János

- Van most is diósgyőri kötődésed, rögtön kettő is. Kezdjük az utánpótlással! Kevesen tudják, hogy a fiad, Marci jelenleg a DVTK színeiben nevelkedik.
- Nem tudatosan tereltem a labdarúgás felé. Oviban kezdett focizni és mondták az óvónők, hogy Marci átrúgta az óvoda teteje felett a labdát. Öt évesen vittük el először Diósgyőrbe egy toborzóra. Tehetségesebb szerintem, mint amilyen én voltam ennyi idősen. Amit én elértem, azt nem a technikai tudásommal értem el, hanem akarattal. Ha neki meglesz a tudása mellé a szorgalma is, akkor sokra viheti. Ő most 14 éves, de egy évvel fentebb, az U15-ben játszik. Sajnos volt tavaly egy térdkalács-törése. Bízom abban, hogy az új stadionban láthatom majd pályára lépni diósgyőri színekben. Ez megfizethetetlen élmény lenne számomra.

- A többi utánpótlás apuka megismer a pálya szélén?
- Többen megismernek, igen. Tudják, hogy ki vagyok. Ezért is húzódom többnyire félre, mert én más szemmel nézem a futballt.

- Két kötődésről beszéltünk. Gyermekeid édesanyja révén is érintve vagy, hiszen a párod, Marika több éve a DSM Kft. alkalmazottja.
- 2008 óta dolgozik titkárságvezetőként Diósgyőrben a DSM-nél. Idén lesz húsz éve, hogy megismerkedtünk és az óta élünk boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban két gyermekünkkel Miskolcon, a komlóstetői városrészben.

- Mivel foglalkozol jelenleg?
- Egy dohánytermékeket forgalmazó multinacionális vállalatnál vagyok értékesítési képviselő, már több mint hét éve. Mezőkövesd, Emőd, Nyékládháza a területem most. Meg vagyok elégedve a mostani munkámmal.

- Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál!
- Én köszönöm a megkeresést!

Farkas János

Születési idő: 1968. november 1.
Születési hely: Miskolc

Pályafutás:

Diósgyőr: 261/18 (ebből NB I.: 81/4)

1985/1986 Diósgyőr (NB II.) 2
1986/1987 Diósgyőr (NB II.) 24/2
1987/1988 Diósgyőr (NB II.) 30/6
1988/1989 Diósgyőr (NB II.) 29/4
1989/1990 Diósgyőr (NB II.) 17/1
1990/1991 Honvéd Gáspár András SE, Hatvan (NB III.)
1991/1992 Diósgyőr (NB I.) 19/1
1992/1993 Diósgyőr (NB I.) 23/1
1993/1994 Diósgyőr (NB II.) 26/1
1994/1995 Győri ETO (NB I.)
1994/1995 Diósgyőr (NB II.) 13
1995/1996 Diósgyőr (NB II.) 22
1996/1997 Diósgyőr (NB II.) 19
1997/1998 Diósgyőr (NB I.) 26/2
1998/1999 Diósgyőr (NB I.) 13

Gólok:

1987. árilis 26. DVTK - Bp. Volán 2-2
1987. május 31. DVTK - Komló 1-0
1987. augusztus 12. DVTK - Nagykanizsa 1-0
1987. október 7. III. Kerület - DVTK 2-4 (2)
1987. október 11. DVTK - Kazincbarcika 1-0
1987. november 1. Kecskemét - DVTK 6-2
1988. április 13. DVTK - III. Kerület 3-2
1988. október 23. Baja - DVTK 1-3
1988. november 13. DVTK - Debreceni USE 1-0
1999. május 14. DVTK - Baja 2-2 (2)
1989. november 12. DVTK - Hódmezővásárhely 2-1
1992. március 7. Siófok - DFC 2-1
1993. május 7. ÚTE - DFC 2-2
1993. augusztus 22. Hajdúnánás - DFC 2-4
1997. szeptember 13. DFC - Gázszer 1-1
1997. október 4. DFC - Haladás 3-2

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!