"A saját teljesítményünkre kell koncentrálni"

- Nagyon gyorsan beilleszkedtél a csapatba, az első meccstől kezdve húzóember lettél.
- Nem okozott nehézséget, hiszen korábban is Magyarországon játszottam, ismertem a csapatokat, a játékosokat, és igaz csak ellenfélként, de a DVTK játékával is tisztában voltam. Ezzel együtt sokat segített, hogy a válogatott mérkőzése miatt szünetelt a bajnokság, és az első meccs előtt két és fél héten keresztül együtt edzhettem a társakkal, hiszen az összecsiszolódásra mégis szükség volt. Jól érzem magam a csapatban, jól érzem magam a városban.

- Gyorsan beloptad magad a szurkolók szívébe, te hogyan látod az eddigi teljesítményed?
- Ennek örülök, de azt vallom, az edző és a szurkolók ítéljék meg a játékomat, ne saját magam értékeljem. Számomra az a legfontosabb, hogy edzésről edzésre keményen dolgozzak, minden mérkőzésen jobb legyek, mint az előzőn, mert így tudok a csapat hasznára válni. 

- A zökkenőmentes beilleszkedésben mekkora szerepe volt a régi-új csapattársnak, Lipták Zoltánnak?
- Amikor egy labdarúgó új klubba igazol, mindig segíti a beilleszkedést a pályán és a pályán kívül, ha ismerőst talál az öltözőben. Nekem külön szerencsét jelentett az, hogy Lipi a csapatkapitány, illetve korábban egy éven keresztül előtte játszottam, így már az első diósgyőri edzésemen is pontosan tudta, milyen mozgásokra számíthat tőlem a pályán. 

Patrick Mevoungou (Fotó: Szabó Krisztián)

- Mi a feladatod a csapatban?
- Bódog Tamás mindenkitől azt kéri, hogy feszegesse a határait, nyújtson többet minden edzésen, mérkőzésen, a korábban tettnél. Ez nem egyszerű, de ha sikerül, akkor jobb lesz a játékos és a csapat is. Védekező középpályásként a csapatvédekezés stabilitása elsődleges számomra, hiszen ha az ellenfél nem tud gólt lőni, akkor már nagy baj nem lehet. Persze, ha a játék úgy adja, akkor szívesen indulok meg előre, miként Pakson is, ahol a felezővonaltól egészen az alapvonalig jutottam, sajnos a kapus megfogta a beadásom.

- Ezek szerint tudsz támadóbb felfogásban is játszani?
- Természetesen, de a profi labdarúgásban senki sem öncélúan játszik, hanem maximálisan alá kell rendelnünk magunkat az edzői utasításoknak. 

- A paksi mérkőzés után a DVTK.eu szavazásán te érted el a legmagasabb átlagot, és a Nemzeti Sport is téged választott a meccs emberének. Szerinted melyik volt a legjobb meccsed a DVTK mezében?
- Köszönöm szépen mindenkinek, aki így látta, jó érzés. Jól játszottam Pakson, de erősebb ellenfelek ellen mindig jobb teljesítményt nyújtok, ezért azt mondom, az FTC elleni hazai kupameccsen még jobb voltam. Számomra azok a jó meccsek, ahol a csapat együtt mozog, kisegítjük egymást, én pedig sokat és pontosan passzolok, illetve a párharcok nagy százalékát megnyerem. 

- Vissza szoktad nézni a teljesítményed?
- Minden alkalommal megnézem az InStat oldalán található videón, hogy mit csináltam a mérkőzésen, mert rengeteget lehet tanulni belőle. Jóleső érzés, ha jó megmozdulásokat látok, a rosszakon pedig el kell gondolkodni, hogy legközelebb ne kövessem el ugyanazt a hibát. Ez a titka a fejlődésnek, mert szeretnék mérkőzésről mérkőzésre jobban játszani.

- Hat bajnoki és két kupameccset játszottál eddig a DVTK mezében, milyen csapatot ismertél meg?
- Egy harcos csapatot, amelyik bárkit le tud győzni. Ezt most márt nem csak mi hisszük, hanem minden ellenfél elismeri. Azonban most már nem azon kell nosztalgiáznunk, hogy eddig milyen mérkőzéseket játszottunk, hány pontot szereztünk, hanem a hátra lévő négy találkozót kell szem előtt tartani. Mindenképpen benn kell maradnunk az élvonalban, és ehhez nem az ellenfeleket kell figyelni, hanem a saját teljesítményünkre kell koncentrálni. Meg vagyok győződve arról, hogy sikerül elérni a célunkat, meg sem fordul a fejemben az NB II. 

Patrick Mevoungou (Fotó: Szabó Krisztián)

- Kanyarodjunk egy kicsit vissza a múltba, miért hagytad ott Mezőkövesdet?
- Szerettem Mezőköveden játszani, mindig jó érzéssel fogok visszagondolni arra a fél évre. Hálás vagyok azért, mert Pintér Attila visszahívott Magyarországra, és 12, gyakorlatilag végigjátszott mérkőzésen visszanyerhettem a formám. Azonban télen edzőváltás történt, és Szivics Tomiszláv nem tartott igényt rám, a mai napig nem értem, hogy miért. 

- Ezután hogyan kerültél Diósgyőrbe?
- Egy hónapig csapat nélkül készültem, azonban nem szerettem volna, ha ez az időszak egészen nyárig nyúlik. Ekkor keresett meg a DVTK, és hiába nem szerepel fényesen, mégis jó lehetőségnek és szép kihívásnak tűnt az ajánlat. Természetesen ismertem a csapatot, még az ETO játékosaként jártam a régi Diósgyőri Stadionban (2013. december 1-jén - a szerk.), és elbűvölt a csodálatos hangulat. A teltháznyi közönség végig a csapat mögött állt, és annak ellenére, hogy végül mi győztünk, hatalmas energiát adtak a játékosoknak. Mindig szerettem volna ilyen szurkolótábor előtt játszani.

- Milyen az élet, elhagytad Mezőkövesdet, azonban a DVTK éppen Mezőkövesden játssza hazai mérkőzéseit.
- A fociban bármi előfordulhat, még ez is. Nem tudom, a csapattársaim hogy vannak vele, de számomra igazi hazai pálya a mezőkövesdi, mert ismerem a stadiont, ismerem a gyepet. Szerencsére a szurkolók Mezőkövesden is hazai hangulatot teremtenek, jó volt látni, hogy a Vasas ellen teljesen megtelt a stadion. Örömteli, hogy idegenben is mennyien drukkolnak nekünk, mindig segítség, ha tudjuk, mennyien állnak a hátunk mögött. De azt mondom, ha egyszer csak egyetlen szurkolót látok majd a vendégszektorban ugyanabban a színben, amit én is viselek, akkor érte is mindent meg fogok tenni a győzelemért, mert meg kell tisztelni a hosszabb-rövidebb utazásért, és azért, mert kíváncsi ránk.

- Az Instagram oldaladon, de ebben az interjúban is folyamatosan kihívásként aposztrofálod a DVTK-hoz igazolásodat.
- Az embernek időnként szüksége van az ilyen kihívásokra, hiszen minél nagyobb a feladat, annál többet kell kihoznia magából, és ez segíti elő a fejlődést. Ilyen helyzetben magamnak, a szakembereknek és a közönségnek is meg tudom mutatni, hogy még több van bennem, mint amit eddig láttak.

- Tudod, hogy te már sokadik kameruni légiós vagy Diósgyőrben? A szurkolók a játékodat is Mohamadou Andouramanéhoz hasonlítják.
- Igen, Abdout még Kamerunból ismerem, játszottunk egy városban, kiváló ember és nagyszerű játékos. George Menougonggal is régen, még otthon ismerkedtem meg, jelenleg ő a menedzserem, aki sokat segít. Sadjóról is hallottam már, tudom ki ő, de személyesen nem ismerem, miként a többieket sem. 

- George-ról játéka mellett az is megmaradhatott a szurkolókban, hogy nyolc nyelven beszél. És te?
- Anyanyelvem mellett franciául és angolul még otthon tanultam meg, mert Kamerunban rengeteg helyi nyelv van, és akár a szomszédos falvakban lakók sem értik meg egymást, ezért van szükség közvetítő nyelvre. Amikor Ausztriában játszottam (a Sturm Graz színeiben bajnoki címet nyert, majd az Admira Wackerban is eltöltött két esztendőt - a szerk.), egész jól megtanultam németül, ami az elmúlt négy évben kissé megkopott. Viszont ahogy Bódog Tamással beszélgetek, úgy jönnek vissza a régi kifejezések. Már magyarul is majdnem mindent megértek, kivéve, ha gyorsan beszélnek, megszólalni viszont inkább az előbb említett nyelveken szeretek.

Patrick Mevoungou (Fotó: Szabó Krisztián)

- Légy szíves avass be a titokba, mi van a kameruni levegőben vagy a vízben, hogy ilyen számolatlanul ontja a labdarúgó tehetségeket az ország?
- Minden azon múlik, hogy Kamerunban kivétel nélkül mindenki focizik. Nehéz kitűnni a mezőnyből, mert rengeteg a vetélytárs, éppen ezért nem elég jónak lenni, kiemelkedőt kell nyújtani, és még akkor is szükséged van némi szerencsére. A rossz körülmények miatt mindenki külföldi szerződésre hajt, ismerek több olyan tehetséget, aki megérdemelte volna, mégsem lett soha professzionális labdarúgó.

- Egyedül érkeztél Miskolcra?
- Amikor kapok egy kis szünetet mindig "szaladok" haza Kamerunba, mert ott él a feleségem és a két gyermekem. A lányom már tíz esztendős, a fiam három. A kicsit még nem tudom, hogy tehetséges-e, de az biztos, hogy imádja a focit. Amikor hazamegyek, és viszek neki ajándékot, mindig a labdának és a focimeznek örül a legjobban. Nem könnyű ebből a szempontból a profi sportolók élete, ezért azt tervezem, hogy a következő bajnokságban már ők is itt lesznek velem. A feleségem befejezte tanulmányait, most már ő is szabad. Jelenleg az a feladatom, kizárjam a hiányukat, és csak a focira koncentráljak minden edzésen, minden mérkőzésen.