"Az a dolgunk, hogy visszajussunk"

Kovács Szilárd

Gólok nélkül nehéz nyerni, és a Diósgyőr ezen a tavaszon (ebben az egész bajnoki szezonban...) nem is igen nyereget. Ha nincs gól, minden csapat új csatárok után néz, próbálgatja az embereket ezen a kulcsfontosságú poszton. Az Andrássy úton a közelmúlt sikertelensége, valamint az immár borítékolható másodosztálybeli folytatás miatt különösképp előtérbe kerültek a fiatalok, az NB III-as tartalékcsapat gerincét alkotó 18-19 évesek. S köztük is, a fentiek folytán, a támadók. Néhány napja az aktuális fiatalítási hullám első reflektorfénybe került főszereplőjét, a történetesen hátvéd Polényi Gábort választottuk interjúalanyunkul, most őt követi Kovács Szilárd és Bacsa Patrik. Utóbbi tulajdonképpen már nem is ismeretlen a miskolci labdarúgást felületesen követők számára sem, hiszen január óta a felnőtt keret tagjaként készül. Egyszer-kétszer pályára is léphetett a nagycsapatban.

- Úgy készültünk, hogy miután Polényi Gabi a Nyíregyháza ellen közönségsikert elérve mutatkozhatott be a DVTK-ban, közületek aki - lévén mindketten csatárok - betalál majd Pakson, azzal készítünk újabb ifi-interjút. Ez a terv nem jött be...

Kovács Szilárd: - Nem tudtuk feltörni a paksiak védelmét, sajnos.

- ... Így maradunk annál: hármasban beszélgetünk. Méghozzá a fordulót követő első, hétfő délutáni edzés előtt, a fedett lelátón, a "DVTK" feliratot mintázó üléseken. Kezdjük Patrik történetével, már csak az időrendiség miatt. Hogy volt az a bizonyos januári sztori?

Bacsa Patrik

Bacsa Patrik: - Az ificsapatban játszottam a megelőző időszakban, néha az NB III-asban, és tavaly év végén a Nyíregyháza-tartalék ellen sikerült győznünk, 2-1-re, azzal értük utol s előztük meg egyik fő riválisunkat. Jól játszottam, az egész csapatunk jól játszott. Amikor azután Tornyi Barnabás átvette a vezetőedzői feladatot, többeket megkérdezett, és sokan javasoltak neki engem, hogy nézzen meg. A trénerünk, Földesi Károly szólt egy nap, hogy menjek a nagycsapat edzésére. A többiek gratuláltak, velem örültek. Eleinte, azt hiszem, csak az volt a terv, hogy szokjam a felnőtt keret, az elsőosztály iramát, de aztán a felkészülés során ottragadtam. Szó volt róla már akkor is, hogy további tehetségeket felhozzanak. Nekem furcsa volt, hogy egyedül vagyok a korosztályomból, de szerencsére azért sok a fiatal, segítettek. Az edzőtáborban pedig összekerültem egy szobába a legrutinosabbakkal: Lippaival, Bognárral, Dobossal.

KSz: - Csodálkoztunk is, de örültünk is, hogy láttuk, ilyen fiatalok is odakerülhetnek a tűz közelébe. Vártuk, hogy többünkkel is megtörténjen. Tudtuk, hogy a szakemberek nyilván figyelik, ha a tartalékban jól játszik valaki, ráadásul olyan poszton, ami hiányposzt a felnőttben; és akkor kipróbálják.

- Polényi Gabival pont ez történt, az új edző neve fémjelezte fiatalítási koncepció mentén. És sikeres volt: őszintén megtapsolta őt - minden jó megmozdulását - a publikum, a vesztes meccs dacára.

KSz: - Ez a diósgyőri szurkolótábor... Mikor már úgy áll a csapata, hogy veszélyben van, vagy már minden oda is veszett, mint most, akkor is mellette áll.

BP: - Gábor ráadásul nem csak pusztán helyt állt, azaz védőként "nem hibázott nagyot", hanem jól játszott, szinte kitűnt a mieink közül.

- Hanem el kell ismerni, ez az oly sokat méltatott szurkolótábor igencsak megérzi a kudarcokat, a drukkolás sem olyan már, mint rég...

BP: - A pályáról látni, érezni, átélni is különös volt, hogy mondjuk egy Nyíregyháza elleni rangadón, igaz, voltak kint még most is több ezren, de nem olyan, mint máskor... Nem volt könnyű úgy beállnom, mikor a kezdő támadót, Bajzátot lecserélték, hogy őt éppen kifütyülték a lelátóról. Pedig meg kell védenem, mert jó játékos, és sérülése ellenére igenis akart, én tudom. Szerintem ilyenkor nem füttyre, hanem biztatásra volna szükség.

- Térjünk vissza hozzátok. Szilárd, ha már Patrikkal kezdtük, folytassuk azzal, hogy mivel téged még kevésbé ismer a miskolci közönség, akkor tanulná meg gyorsan a nevedet mindenki, ha hip-hop gólt szereznél egy bajnokin. Sikerülhet ez még az első osztályban?

KSz: - Még idén, a hátralévő meccseken? Nagyon remélem. Ha még lehetőséget kapok rá.

- Fiatalítási koncepcióról beszélünk, meg a jövő csapatának építéséről. Kérdéses egyáltalán, hogy a hátralévő meccseken ti kaptok-e játéklehetőséget?

KSz: - Annyiban mindenképp, hogy ha az edzésen nem hajt az ember, akkor meccsen se tud, mert oda se kerül. A bizalom, érezzük, megvan irántunk, de hozzá kell tenni a teljesítményt.

- Az számít-e ebben a tekintetben, hogy a keret eddigi játékosai, az idősebbek közül egyre többen sérültek - vagy legalábbis: kerülnek a sérültlistára?

KSz: - Erről mi nem tudunk.

- Bár most kettőtökkel beszélgetünk, még további ifik csatlakoztak a felnőttek keretéhez. Ez nyilván jó mindnyájatoknak.

KSz: - Igen. Patrik tart legelőrébb közülünk, többiekhez képest, akik felkerültünk. Mi most tesszük az első lépéseket ezen a szinten. És persze, hogy könnyebb így, hogy nem egyedül kell.

- Felmerül kérdésként, hogy amikor az ember 18 év körüli, akkor igen nagyok a különbségek a kortársak között, egyik srác "felnőttesebb" személyiségű, a másik "gyerekesebb". Befolyásolja ez, hogy ki mikor és milyen lehetőséghez jut a pályán?

KSz: - Nem hiszem. Csak a teljesítmény dönt.

BP: - Ahogy a vezetőedzői kinevezésekor is elhangzott érvként, Benczés Miklós ismer mindnyájunkat, az utánpótlásból szinte mindenkit, a fia is itt játszik Diósgyőrben, és segítője, Vitelki Zoltán maga is utánpótlásedző. Sokat segítenek, biztatnak. Viszont hogy valaki fiatal, az még nem garancia, hogy jó és azonnal bevethető játékos is.

- Sok szurkoló várja azt a honlapunk fórumának bejegyzései szerint, hogy rátok, a ti korosztályotok tagjaira építve alakulhat ki egy új Diósgyőr, amely már ősszel helyt áll a másodosztályban. Egyáltalán, felmerülhet veletek kapcsolatban, hogy nyáron ne DVTK-ban való szereplésre készüljetek, hanem távozáson törjétek a fejeteket?

KSz: - Csak a magam nevében tudok erre válaszolni. Én biztos, hogy maradok. Kiskorom óta a Diósgyőrben focizok, lassan 14 éve... Innen szeretnék elindulni a labdarúgó pályán.

BP: - Én sem tudok mást mondani. Megtiszteltetés, hogy itt szerepelhetek, még ha sajnos csak az NB II-ben is, és az a dolgunk, hogy visszajutassuk a csapatunkat. Nehéz lesz, de ha maradnak a tehetségek, akkor van esély.

- Ha rajtatok állna, csupa 18-20 éves helyi fiúból alakítanátok ki a 2010-2011-es idény DVTK-ját, vagy feltétlen szükség van valamiféle átmenetre?

KSz: - Kellenek a rutinosabbak, mindenképp. A pályán is, meccsen, és edzésen is segíteni tudnak fiatalabbaknak is a tanácsaikkal.