- Egy labdarúgó pályafutása hullámvölgyekből és hullámhegyekből áll. Ha jól sejtem, te most hullámhegyen vagy.
- Nagyon jól érzem magam, tavasszal kiváló formában vagyok, egy-két meccs kivételével jól játszottam, ami az utóbbi mérkőzéseken gólokban is megmutatkozott. Négy gólnál járok ebben az idényben, összesen hatot szereztem az élvonalban, azaz messze egyéni csúcsot döntök. Ugyanakkor nem ez az elsődleges feladatom, és számomra fontosabb a csapat érdeke, mindegy ki lövi a gólt, csak nyerjünk.
 |
| Egerszegi Tamás és Tamás Márk (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Ha nem a góllövés, akkor mi az elsődleges feladatod?
- Sanyi bácsi (Egervári Sándor vezetőedző - a szerk.) azt kéri tőlem, hogy a négy védő előtt adjam meg a védekezés stabilitását. Nekem kell megszereznem a labdát, és letennem a társaknak, ugyanakkor én is forgatom a játékot. A középpályán több olyan játékos van, aki képes ziccerpasszt adni, nekem őket kell keresnem, ez a csapatjáték, mindkettő egyformán fontos. Szeretem ezt a feladatot, és ha még kontránál előre is tudok menni, az csak plusz. A kapus kivétel, de a többiektől pozíciótól függetlenül jó néven veszik, ha egy-két gólt hozzátesz a csapat teljesítményéhez egy idényben. A szurkolók is jobban elismerik azokat a játékosokat, akik gólt szereznek, és persze jót tesz az önbizalomnak is egy találat. Szeretnék a Paks ellen is gólt lőni, minden mezőnyjátékos úgy lép pályára, hogy ott szerepel a céljai között ez is. Sok függ azonban az adott mérkőzésen kapott feladattól, a négy védő elől nem lehet elrohangálni, de támadóbb pozícióban szeretek én is előretörni.
- A Vasas ellen létszámhátrányban, és Debrecenben is két védekező középpályással játszott a DVTK.
- Mindkét esetben Manjrekar játszott mellettem, aki még védekezőbb beállítottságú, így egy biztosító emberrel a hátam mögött nekem volt lehetőségem többet előre menni. Mindkét mérkőzésen odaértem a kontrák végére, és gólokat is tudtam szerezni.
 |
| Egerszegi Tamás (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Említetted a statisztikád és az egyéni csúcsod. Mi változott az előző évekhez képest?
- Az biztos, hogy tapasztaltabb lettem, ami segít abban, hogy jó időben és jó helyre érkezzek egy kontra végén, és könnyebben megtaláljanak a társak. Sokat számít az is, hogy Egervári Sándor bízik bennem, számomra ez fontos tényező.
- Még mindig a góloknál maradva, a PAFC ellen egy lépésről, a Vasas ellen először öt, majd hét méterről szereztél gólt, Debrecenben pedig már nyolc méter is lehetett a távolság. Pippo Inzaghi babérjaira törsz?
- Az eddigi góljaimhoz elég volt jól helyezkedni, szerencsére megtalált a labda. Valóban távolodok a kaputól, várok már magamtól egy igazi távoli lövést is, mert szeretek lőni, még ha a mérkőzéseken ez nem is mindig látszik. Megvan az ehhez szükséges lövőerőm, és edzésen is nagyon szeretem azokat a gyakorlatokat, amikor a kapura lövést gyakoroljuk.
- Lépjünk egy kicsit vissza az időben, honnan ered a sport iránti szeretet?
- Apukám focizott az MTK-ban, egy súlyos sérülés miatt nem lett profi labdarúgó, anyukám viszont a röplabda NB I.-ben játszott. Soha nem állt távol tőlem a sport, fiúként focizni szerettem, még az órák közötti szünetben sem azzal foglalkoztunk a barátaimmal, hogy gyorsan lemásoljunk az elfelejtett házi feladatot, hanem inkább a labdát rúgtuk. Nézőként sokat jártam női röplabdára, - ma már inkább a lányok miatt nézem ezt a sportágat -, szeretem még az amerikai futballt, de azok közé tartozom, akik inkább csinálják, mint nézik a sportot.
- A DVTK TV-nek adott nyilatkozatodban elárultad, hogy a szüleidnek adtad az Angyalföldön viselt mezedet, de korábbi interjúkból az is kiderült, hogy nem csak szülőként, hanem szurkolóként is nagyon fontosak számodra.
- Igen, nem járnak színházba, moziba, hanem az a legnagyobb szórakozásuk, hogy megnézzék a meccseimet, szinte minden alkalommal ott vannak a lelátón. Első alkalommal dupláztam az élvonalban, ezért nekik adtam a mezem, sokat köszönhetek nekik.
 |
| Egerszegi Tamás (Fotó: Szabó Krisztián) |
- És hogyan lettél labdarúgó?
- Dunakeszin kezdtem focizni hatévesen, majd tízévesen egy műfüves tornán mesterhármast lőttem az Újpestnek, akik azonnal le is igazoltak. Sorra haladtam felfelé az utánpótlás-csapatokban, majd bemutatkoztam az élvonalban is. Azonban, amikor új tulajdonos érkezett, akkor kicserélődött a keret, a több játéklehetőség érdekében én is Siófokra kerültem kölcsönbe. Nagyon jól ment a játék, Egervári Sándor meghívott a Ligaválogatottba, és visszahívtak Újpestre is, azonban ismételten jobbnak láttam távozni. Egy második, ezúttal sikertelen siófoki kitérő után Dave-vel (Barczi Dávid - a szerk.) kaptunk egy belgiumi lehetőséget a Duchatelet-család másik csapatánál, azonban a Sint-Truidenben eltöltött idő valódi rémálomnak bizonyult, amire már gondolni sem szeretek. Hazatérésem után örültem, hogy újra játszhatok, nem számított, hogy az NB II.-es Gyirmótban. Hasznos fél évet töltöttem Győr városrészében, majd 2014 januárjában érkeztem Diósgyőrbe.
- Azaz már két és fél éve. Hogyan értékeled az itt eltöltött időszakot?
- Az első fél évben egyértelműen az volt a cél, hogy „felépítsenek”, nem is léptem pályára a bajnokságban sok alkalommal. Ezt követően viszont beverekedtem magam a csapatba, jól ment a játék a bajnokságban és az Európa Liga selejtezőjében is. Utána a csapat és az én teljesítményem is hullámzóvá vált, akadtak jó és kevésbé jó időszakok is. Tavaly ősszel az utolsó három mérkőzésen már éreztem, hogy ismét elkaptam a fonalat, tudtam, egy jó felkészülés után tavasszal még jobb lehetek, ami hála Istennek meg is valósult.
 |
| Egerszegi Tamás (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Jövőre is láthatunk a DVTK szerelésében?
- A bajnokság vége után ülünk le a klub- és szakmai vezetéssel beszélni a sorsomról. Az biztos, ha a DVTK számít rám, akkor más magyar csapathoz nem szeretnék elmenni, persze egy esetleges külföldi lehetőség elgondolkodtatna, nem vette el a kedvem a negatív belgiumi tapasztalat.
- Amikor Elek Ákos Kínába igazolt, nagy lehetőséget kaptál, hogy átvedd tőle a középpályát, amikor visszatért a kapitány, akkor pedig sokan féltettek, hogy háttérbe szorulsz a válogatott alapembere mögött.
- Élni szerettem volna a lehetőséggel, jó formában is éreztem magam, azonban 2015 elején egy törökországi edzőmérkőzésen aláfordult a bokám. Emiatt hetekre kidőltem, és amikor újra játszhattam, akkor is jócskán visszavetette a formám, így ez a sérülés rányomta a bélyegét az egész tavaszra. Az én játékomnak is jót tett Elek Ákos visszatérése, mert lendületet adott a csapatnak, kellett a karakter. Azt tudni kell, hogy a pályán nagyon jól megértjük egymást, ismerjük a másik gondolatát is, mikor merre mozog, ezért jól kiegészítjük egymást. Ákos tavasszal a korábbinál támadóbb felfogásban játszik, de bátran mehet előre, mert tudja, hogy biztosítok mögötte.
- Nincs annál nagyobb dicséret, mint amikor a vereség ellenére végigéneklik a mérkőzést a szurkolók, és a lefújás után is odahívják magukhoz a csapatot, ahogy az Debrecenben történt. Mi történt tavasszal?
- Sokkal szervezettebbek vagyunk, mint ősszel, nincs akkora távolság a védők és a támadók között. Sanyi bácsi koncentrált védekezést vár el tőlünk, és azt kéri, hogy abból gyorsan menjünk át támadásba, ez a kulcsa a játékunknak. Már a mérkőzés utáni televíziós interjúban megköszöntem a szurkolóknak, hogy végig mögöttünk álltak, és megköszönöm most is, mert ez nagy dolog, sokat számít nekünk. Kár, hogy vége a bajnokságnak, ha lenne még egy fél év, akkor biztosan a mezőny első felében végeznénk.
