Benczés Miklós (Fotó: Kocsis Norbert)

Barnák Ádám
Ha Benczés Urat ha felkérnék, akkor elvállalná a Diósgyőr irányítását az NB II.-ben?

- Teljesen mindegy, hogy a DVTK melyik osztályban szerepel, mindenképpen megtiszteltetés irányítani. A papírjaim is rendben vannak, az NB II.-hoz szükséges A-licenccel már régen rendelkezem, a nyáron meglesz a pro-licencem is. Azonban az a véleményem, ha a DVTK célja az egyből visszajutás, akkor egy olyan edzőt kell megbízni, aki nemcsak szakmailag alkalmas, hanem otthon van a sportpolitikában is. Olyan "nagy névre" gondolok, aki már az NB I.-ben is bizonyított és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik.

Varga Péter
Az én kérdésem az lenne: Ön már sok edző keze alatt dolgozott (sajnos rövid idő alatt többel is egy szezonon belül.) Ön szerint mik voltak a legfőbb okok belülről, szigorúan szakmai szempontból, hogy az NB II.-be esett ki a csapat?

Tibi
Rövid a kérdésem: mi okozta a DVTK kiesését?

- Már tavaly nyáron sem szokványos körülmények között indult a csapat felkészülése. Nem volt egyszerű tűzben tartani azokat a játékosokat, akik a bizonytalanság közepette itt maradtak. Amikor Aczél Zoltán megérkezett fiatalos lendület sugárzott belőle és ez átragadt a csapatra is. A rendelkezésre álló keretből elég sokat kihozott, azonban ő sem tudott huzamosabb ideig együtt dolgozni a csapattal, több bizalmat is kaphatott volna. Ha ő megkaphatta volna a lehetőséget, hogy tavaszra idehozza az általa kért játékosokat (Sütő, Nagy Lajos, Bori), akkor nagy esélyünk lett volna a bennmaradásra.

A tavaszi kudarc okát abban látom, hogy kicserélődött a keret, új vezetőedző jött. Tornyi Barnabás a közönség kívánságára érkezett, akkor én is úgy gondoltam, hogy jó húzás a megbízása, de később kiderült, nem az. Több szempontból is jó volt, hogy idekerült, hiszen bízott benne a közönség, a Videoton ellen 8000 néző volt a lelátókon, úgy tűnt, valami megindult, azonban mégsem. Ugyan kicserélődött a játékosállomány, de sokan csak kölcsön érkeztek, többen nem voltak játékban. A felkészülési időszak alatt az edzőpartnerek kiválasztásában hibáztunk. Ha már úgy alakult, hogy csapatot kell építeni és lendületbe kell hozni a csatárokat, akkor olyan ellenfeleket is kellett volna választani, akiknek 5-6-7-8 gólt is lehet rúgni egy mérkőzésen. Ezzel önbizalomra tehettek volna szert, ami a csapatot is előre vitte volna. Tehát nemcsak a jó játékerőt képviselő ellenfelek ellen kellett volna védekezést gyakorolni, hanem gyengébbek ellen a támadásvezetést is.

Ahogy Aczél Zoltán, úgy Tornyi Barnabás leváltását is hibának tartom. Meg kellett volna adni az esélyt, hogy végigcsinálja a szezont. Az eredmények alakulása miatt később is megmaradt a lehetőség a bennmaradásra és így feketén-fehéren kiderült volna, hogy vele bennmarad, vagy kiesik a Diósgyőr. Így ezt már soha nem tudjuk meg.

Troppa
Más csapatokkal is megesik, hogy nem megy a pályán, cserélnek a kispadon, és pusztán az új tréner személye miatt megtáltosodik a csapat. Ez utóbbi jelenség azonban Diósgyőrben nemigen szokott bekövetkezni. Mi lehet az oka?

- Azoknál a csapatoknál tud egy beugró edző eredményes lenni, ahol adott egy jó csapat, jó a játékosállomány, majd amikor bekerülnek egy gödörbe, nem találják a kiutat. Ha ilyenkor érkezik egy új vezetőedző, akkor sikert érhet el, hiszen a játékosok tudják, bennük vannak az eredmények. És az első siker olyan kezdőlökést adhat, ami hozza maga után a többit. De ehhez mégegyszer mondom, jó csapat kell.

Pásztor Levente
Ki volt a legjobb játékos akivel dolgozott mióta a Diósgyőrnél van? Illetve ki volt a legnagyobb melléfogás?

- Nem tudok egyetlen egy játékost kiemelni, hiszen ha lehetőség lenne összeválogatni azokat a játékosokat, akik az elmúlt években Diósgyőrben megfordultak, akkor kiváló, talán bajnokesélyes csapatot lehetne építeni belőlük. Büszke vagyok rá, hogy sok jó játékossal dolgozhattam együtt. A mentalitásuk miatt Vitelki Zoltán, Elek Norbert, Sipeki István, Tóth Mihály és Dejan Vukadinovic neve említhető, de kiemelni tényleg nem szeretnék senkit. A legnagyobb melléfogás pedig Széki Attila volt, aki már velünk edzett, amikor azt nyilatkozta valahol, hogy ő mekkora Újpest-szurkoló. Nem is kapott szerződést. Ebből az a tanulság, hogy mekkora körültekintéssel kell eljárni egy igazoláskor, nem elég a technikai tudást figyelembe venni, más szempontok is vannak.

Attila
Az volna a kérdésem, ha valamelyik nagy múltú pesti klub vezetőedzőnek hívná Miklóst, elfogadná e a felkérést?

- Nem. Nem álszerénységből mondom ezt, hanem azért, mert más egy budapesti csapatnál edzősködni, mint vidéken. Oda olyan edzők kellenek, akik budapesti csapatnál nőttek föl. Nem véletlen, hogy Sisa Tibor sem tudott olyan eredményeket elérni a Honvédnál, mint Diósgyőrben. De a kérdés jelen pillanatban nem aktuális, mert a Diósgyőr edzője vagyok és nem szándékozom távozni. Ha küldenek, az más…

Milán
Ha lett volna reális esély a bennmaradásra, akkor is kipróbálta volna ezeket a fiatalokat? És mi a véleménye, hányan lesznek jövőre a csapat húzóemberei?

-Nem tündökölni akartam "a fiatalokhoz bátran nyúló edző" szerepében, hanem amikor lehetőséget kaptam, már minden mindegy volt. Azt gondoltam, hogy mikor adjunk a gyerekeknek lehetőséget, ha nem most? Az biztos, ha éles meccsek lettek volna, akkor nem kerül egyszerre öt fiatal játékos a pályára, mint az MTK ellen. Az látszott, vannak olyan fiatalok megállják a helyüket az első csapatban is, Polényi bizonyította, hogy lehet rá számítani. És hogy hányan lesznek jövőre húzóemberek? Előbb a klub leendő tulajdonosának kell a célokat meghatározni, hiszen nem mindegy, hogy egy feljutásra pályázó avagy egy középcsapatban húzóember valaki.

Kerepesi Mihály
Mit gondol, visszajut jövőre a DVTK az élvonalba vagy hosszabb időt kell várnunk?

- Ez nagyban függ a DVTK jövőbeni anyagi lehetőségeitől, én annak örülnék, ha egyből sikerülne. És hogy mit gondolok? Egyelőre nem ezt.

Kolozsvári Gábor
Azt szeretném kérdezni, hogy milyen volt ezen a 4 meccsig a csapattal dolgozni, és mit fog ezentúl dolgozni a klubnál vagy marad pályaedző? :)

- Azon a bizonyos négy meccsen is pályaedző voltam, hiszen nem kaptam új szerződést, azonban én készítettem fel a csapatot és én meccseltem. Kicsit kevesebb volt a nyomás rajtam, mint elődeimen, felszabadultabban tehettem a dolgom, hiszen a lényegi kérdések már eldőltek. Szeretném megköszönni Vityának, Gyuri bácsinak (Vitelki Zoltán és Veréb György – a szerk.) és a csapatnak, hogy a négy mérkőzésen támogattak.

Beba
Az, hogy "nincs minden rendben" egy bajnokság kezdetén, illetve során, nem újdonság. De 2009-2010 során Te magad mikor érezted ténylegesen, hogy "baj van", és mikor azt, hogy "nagy baj van"? Ezek az aggasztó megérzések mennyiben voltak szakmaiak, és mennyiben mások? Kifejezetten a Te személyes élményeidre, emlékeidre volnék kíváncsi.

- Már a téli felkészülési időszak alatt érezni lehetett, hogy baj van, az edzőmeccseken nem rúgtunk gólokat, kevés helyzetet alakítottunk ki, annak ellenére, hogy a nevek alapján erős támadósorunk volt.

Azt pedig, hogy nagy baj van, akkor éreztem, amikor Veréb György a Vasas elleni mérkőzés után odament a kapufához, megcsókolta azzal a felkiáltással, hogy téged sem látlak már többet. Ez engem nagyon megrázott, mert Gyuri bácsi tapasztalata miatt az ilyenekben nem nagyon téved. Akkor én is azt mondtam, hogy kiestünk, bár utólag kiderült, a többi eredmény alakulása miatt a mi kezünkben lehetett volna a sorsunk, amivel nem tudtunk élni.

Juhász A.
Mit szólsz hozzá, hogy a felnőttcsapat jelentős része, valamint számtalan szurkoló számára "Miki bácsi" vagy? Méghozzá "a régi/öreg diósgyőri". Jólesik? Furcsa? Sértő? Netán irracionális várakozásokat szül Veled szemben?

- Az idősebb játékosok Mikinek szólítanak, a fiatalabbak Miki bának. 12 évig tanítottam, így megszoktam, hogy Miki bának hívnak, például Huszák Tamásnak és Horváth Szabolcsnak is voltam iskolai testnevelője. De a keretből mindenkivel tegeződök, mégha néhány fiatalnak nehezére is esik. Nem az a lényeg, hogy tegeződünk vagy magázódunk, nem ettől lesz egy kapcsolat tiszteletteljes, hanem attól, hogy a megszólítás után mit mondunk.

Végezetül kérdés nélkül is elmesélem egy élményem. A pro-licenc képzés keretében Temesváron jártunk tanulmányúton, ahol betekintést nyertünk a klub működésébe és láttuk az FC Timisoara - Ajax Európa Liga mérkőzést is. Egyrészt egy temesvári út olcsóbb, másrészt azért esett rájuk a választás, mert azt gondoltam, közelebb állnak a magyar viszonyokhoz, tanulhatok a tapasztalatokból. Tévedtem, az egész klubkultúra nagyon távol áll a magyar valóságtól. Marian Iancu a FC Timisoara elnöke elmondta, hogy jegybevételből félmillió euró bevételük van, a klubtulajdonos pedig 4 millió eurót tesz be évente, tehát nyolcszor annyit, mint a szurkolók. (természetesen a büdzsé tartalmaz egyéb bevételeket is, például közvetítési díjakat, stb.) Megkérdeztem, mennyire tartja fontosnak a szurkolók véleményét, amire azt válaszolta, semennyire, hiszen a szurkoló azért van, hogy szurkoljon, ő pedig azért, hogy szórakoztasson. Ezzel szemben nálunk a szurkolók az évek alatt annyi pénzt tettek a klubba, amennyit egyetlen tulajdonos sem, nem véletlen, hogy bele akarnak szólni a klub dolgaiba. Diósgyőrben az utóbbi években a szurkolók befektettek, a befektetők pedig szórakoztak, pont fordítva kellene!