- A Videoton ellen szinte a semmiből feltűnve, máris a kezdőcsapatban kaptál szerepet Vitelki Zoltántól. Hirtelen jött?
- Igen, nagyon meglepett. Épp edzettem kint az NB III-as csapattal, amikor Zoli bácsi szólt (Vitelki Zoltán - a szerk.), hogy menjek be pakolni, mert az utazó keretben vagyok a Videoton ellen. Nem számítottam rá, hiszen úgy kerültem képbe, hogy a Miki (Kitl Miklós – a szerk.) megbetegedett. 

- Mikor tudtad meg, hogy a kezdőben is benne leszel?
- A mérkőzést megelőző estén közölte velem a mester, hogy a kezdő tizenegyben számol velem.

- Akkor hogy aludtál az éjszaka?
- Volt bennem egy egészséges drukk természetesen, hiszen tényleg a semmiből dobtak kis túlzással egyből a mélyvízbe, de igyekeztem függetleníteni magam a dologtól és próbáltam kipihenni magam este. Persze elkezdtek kattogni a fogaskerekek, de nem izgultam túl a helyzetet.

- Újabb saját nevelésű játékosként mutatkoztál be az NB I.-ben, ráadásul Magyarország egyik legjobb csapata ellen. Ha nem lett volna elég motivációd, amit kétlek, jelentett ez bármiféle pluszt?
- Nagyon jó érzés volt, hogy kezdőként léphettem pályára, ráadásul egy ilyen erős ellenféllel szemben. Fejben próbáltam meg leginkább felkészülni a kilencven percre. Igyekeztem 100%-osan koncentrálni a mérkőzés első percétől az utolsóig. Úgy érzem azt, amit kértek tőlem, sikerült megvalósítani. 

Összességében szerintem nem nyújtottam rossz teljesítményt. Talán, előrefelé többször beléphettem volna támadásba, ez egy pici hiányérzet a kilencven perc kapcsán a számomra, de a védekezés részét úgy érzem, sikerült megoldani. Folyamatosan irányítottak a társak, a Lipi és a Soma (Lipták Zoltán és Novothny Soma - a szerk.) rengeteget kommunikált velünk, folyamatosan bíztattak, ami sokat segített.

videoton-dvtk08.jpg
Szalóczy Dávid és Lőrincz Patrik (Fotó: Szabó Krisztián)


- Lőrincz Patrikkal, aki szintén nemrégiben debütált az első osztályban, egy oldalon játszottál a találkozón. Vele kis túlzással együtt nőttetek fel, ez könnyebbséget jelentett a számodra?
- Igen, mindenképpen. Patrikkal már szinte tudjuk egymás gondolatait is, így pedig egyszerűbb volt a játék és igyekeztünk kisegíteni egymást.

- Hogyan fogadták a szüleid, a barátok, az iskolatársak a debütálásod?
- Mindenki nagyon örült. Édesanyám és a két testvérem otthonról nézte a találkozót, apukám ott volt a Pancho Arénában. Apával átbeszéltük utána a találkozót, összességében ő is azt mondta, hogy nem volt rossz és nagyon büszke rám. A barátoktól, ismerősöktől is rengeteg gratulációt kaptam, ami nagyon jól esett, és még inkább motivál a jövőre nézve.

- Sokakat ért váratlanul Szalóczy Dávid neve a kezdőben, és sokan talán nem is tudták rólad, hogy ki is vagy valójában. Hogyan mutatnád be magad a szurkolóknak?
- Nyékládházán kezdődött a pályafutásom, még egészen kicsiként, aztán Tiszaújvároson keresztül vezetett ide, Diósgyőrbe az utam. Volt egy kétéves kitérőm a Honvédnál, azt követően tértem vissza Diósgyőrbe. Itt először Szentiványi József, majd Kiser László és Vitelki Zoltán voltak az edzőim. Az NB III.-ban pedig Sütő Szilárd kezei alatt végeztem a munkát. 

videoton-dvtk14.jpg
Szalóczy Dávid először lépett pályára az élvonalban a Videoton ellen (Fotó: Szabó Krisztián)


- Hogyan jellemeznéd magad?
- A középpálya közepén érzem magam igazán otthon. Inkább a védekezést tartom az elsődleges feladatomnak. Agresszív és jó labdaszerző játékosnak vallom magam, bár a termetemből kifolyólag nem a fejpárbajok az erősségeim. A mérkőzés képétől függ, de természetesen, ha lehetőség van rá, igyekszem segíteni a támadásokat is.

- A Videoton ellen ugyan debütáltál, de rendkívül erős a konkurencia a középpálya közepén, és nem kizárt, hogy most várnod kell a következő fellépésre. Ez mennyire van benne a fejedben?
- Inkább onnan közelíteném meg, hogy eleve hirtelen jött számomra a debütálás. Természetesen nagyon örülök neki, hogy belekóstolhattam az NB I.-be, de tudom én is, hogy rendkívül fiatal vagyok, és rengeteget kell még ahhoz fejlődnöm, hogy stabil tagja legyek a felnőtt csapatnak. Inkább csak még több munkára sarkall, hogy minél hamarabb játszhassak újra az első osztályban.

- Mik a céljaid a jövőre nézve?
- Szeretném, ha az NB III.-as csapattal minél előrébb végeznénk a tabellán. Szeretnék az első csapathoz tartozni stabilan, és minél hamarabb újra pályára lépni az NB I.-ben is, amiért napról-napra sokat kell dolgoznom.