- Hogyan kezdtél el focizni?
- Már az óvodában focizgattam délutánonként. Látták hogy ügyes vagyok és javasolták, hogy kezdjek el edzésre járni a Miskolci Sportiskolába (ebben az időszakban ők működtették a DVTK utánpótlás-csapatait - a szerk.). Anyukám elvitt a Szentpéteri kapuba, a Papp Jóska pályára, ahol örömmel láttak. Eleinte mezőnyben játszottam, én is tanultam a labdavezetést, kapura lövést, azonban egyszer beálltam a háló elő és Kupecz Tamás edző szeme megakadt rajtam. Így a következő tornán, Ózdon már én védtem a csapat kapuját. Rögtön jött a sikerélmény, mert elhoztam a legjobb kapusnak járó különdíjat, ezek után nem volt kérdés, hogy maradjak-e a kapuban.
- Ha jól számolom, akkor már 12 éve védesz, nem hiányzik a játék, a góllövés?
- Amikor véget ér a szezon és már nincsenek bajnoki mérkőzéseink, de még tartanak az edzések, akkor időnként cserélek valamelyik mezőnyjátékossal. Manapság nagyon fontos, hogy egy kapus lábbal se legyen ügyetlen, ezért az edzéseken a labdatartó játékokba én is be szoktam szállni, hogy a mérkőzésen a lehető legjobban meg tudjak oldani egy hazaadást követő szituációt, ne csak vaktában bikázzam ki a labdát a mezőnybe vagy a lelátóra.
- Hogyan folytatódott a pályafutásod?
- Kupecz Tamás után immár Diósgyőrben Szentiványi József lett a csapat edzője, vele kezdtünk el nagypályán játszani. A mezőnyjátékosoknak sem volt könnyű megszokni a nagyobb méreteket, eleinte nekem is nehézséget jelentett az 5x2 méteres kapu, hiszen nem értem fel a keresztlécet. Most már 185 centiméter vagyok, de még nőni fogok, apukám is 194 centiméter magas. Nem csak centiméterben kell nőnöm, hanem kilóban is, szeretnék még néhány izomköteget magamra tenni.
 |
| Egyed Balázs (Fotó: Koncz Péter) |
- Térjünk vissza a múltadhoz!
- A következő évben, amikor már teljes pályán és nagy kapura játszottunk, akkor Kiser László volt a csapat edzője. Nála nem volt első számú kapus, hanem ugyanannyi játéklehetőséget biztosított mind a kettőnknek. Sverla Bélánál váltam kezdővé, az U16-ban már kialakult az állandó kezdőtizenegy, ekkor váltunk igazi csapattá. Tavaly az U17-ben Kriston István, majd Bém Gábor edzette a csapatot, idén ősszel pedig Vitelki Zoltán volt az edzőm, a téli felkészülést pedig Uray Attilával végezzük.
- Melyik edzőtől tanultad a legtöbbet?
- Mindenkitől tanultam valamit, azonban Szentiványi Józsefet emelném ki, aki azt tanította meg, hogy hogyan kell feldolgozni egy kudarcot, hogyan kell talpra állni a legnehezebb helyzetben is. Az volt az elvárása, tegyünk meg mindent a győzelemért, ha nem is sikerül győzni, akkor is emelt fővel jöhessünk le a pályáról. Pilu bá’ (Kriston István - a szerk.) győzni tanított meg, Vitelki Zoltán pedig néha maga beszállt egy tizenegyes párbajba, és sokat tanultam abból is, amikor a támadóknak mutatta, hogy az ő idejében hogyan oldották meg a csatárok a helyzeteket.
- Kik voltak a kapusedzőid?
- Veréb György volt a legelső, hiszen abban az időszakban ő dolgozott az utánpótlásban, Gatya bá’ (Kiss József - a szerk.) pedig a felnőtt csapat mellett. Mióta visszacserélték helyüket, Gatya bá’ edzéseire járok. Fiatalabb koromban sokszor hiába mutatták, mi a helyes megoldás egy szituációban, nem mindig hittem a tapasztaltaknak, azonban manapság, amikor látom, hogy tanítják a kicsiket, be kell látnom, mennyire igazuk van. Figyelem őket, mert még ugyan remélhetőleg nagyon messze van a pályafutásom vége, de már megfordult a fejemben, hogy egyszer edző, kapusedző legyek.
- Mit szoktak az edzőid dicsérni, ha szóba kerülsz?
- A ziccerlabdákat egész jó százalékban sikerül védeni, és lábbal is elég ügyes vagyok. Persze minden területen van még fejlődni valóm. Leginkább a magasan érkező beadások hárításában, ezért azt elég sokat gyakoroljuk is meccsszituációt szimulálva: egy társam beáll elém és nekem úgy kell kilépnem a beadásokra.
- Hogyan szerepelt a DVTK U18-as csapata ősszel?
- A középmezőny elején állunk, a hetedik helyen. A korosztályunkból többen is a U21-es csapattal edzenek és játszanak, ezért ezt jó eredménynek tartom. Nem feltétlenül az a baj, hogy sok gólt kaptunk, hanem azt, hogy majdnem minden mérkőzésen, csak a Puskás Akadémia, a Videoton és a Pápa nem szerzett gólt ellenünk. Az előrelépéshez az szükséges, hogy ne csak a mögöttünk álló csapatok ellen győzzünk, hanem néhány bravúrgyőzelmet is hozzunk. Úgy érzem, hogy tavasszal lesz néhány olyan sikerünk, amire nem sokan számítanak.
- Azt szokták mondani, a kapusok mindig furcsák. Igaz ez rád is?
- Erről az edzőim tudnának többet mesélni, de azt hiszem igaz. Amikor nincs túl jó hangulatban a csapat, akkor próbálom őket felvidítani. Van több babonám is, amikor felmegyek a pályára, vigyázok, nehogy rálépjek a vonalra, majd megütöm a felső kapufát és onnantól kezdve kezdődhet számomra a mérkőzés. A felkészüléshez mindig hozzátartozik az is, hogy a találkozó előtt Victor Valdesről, a kedvenc kapusomról nézek videót.
 |
| Egyed Balázs (Fotó: Szabó Gábor) |
- Ha tévében nézel meccset, tudod-e szurkolóként követni az eseményeket, vagy csak a kapusokra koncentrálsz?
- Van több kapus, akinek kifejezetten figyelem a mozgását, a védéseit, de legalább ugyanennyire figyelem a mezőnyjátékosokat is, hogy hogyan gondolkodnak, mit csinálnak egy adott szituációban.
- Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a focival?
- A középiskolát a Berzeviczy Gergely Szakközépiskolában kezdtem, azonban amióta a tehetséggondozó-program keretében délelőtt is vannak edzések, nagyon sokat hiányoztam. Mivel heti tizenhat angol órám volt, nehezen tudtam bepótolni a lemaradást, ezért az idei tanévben a Magister Gimnáziumba íratkoztam át. Jó tanuló vagyok, négyes az átlagom.
