Lassan azt lehet rá mondani, hogy régi bútordarab. Gálhidi György, aki első diósgyőri edzősködése idején ismerte meg az akkor a felnőttekhez felkerült Lipusz Norbertet, mostani kinevezését követően csak a bal lábas középpályást üdvözölte ismerősként az akkori keretből. A közönség többsége úgy emlegeti, hogy „a kis Lipusz". A hétről-hétre a Diósgyőr meccseire kilátogató nézősereg örül annak, ha kezdőként látja a pályán, de a drukkerhad akkor is tapsol neki, ha csereként vetik be. Az eddigi évek alatt szinte csak ő és Vitelki Zoltán testesítette meg a helyi kötődésű futballista mintaképét, idén télen ez gyökeresen megváltozott. A nyáron lejár a szerződése, s ugyan tárgyalások már voltak anyaegyesülete és közte, de a hosszabbítást jelentő aláírás még hiányzik a szerződéséről. A témák tehát adottak voltak ahhoz, hogy elkészüljön egy beszélgetés a 22 éves labdarúgóval.

Miért változik a szereped a csapatban: hol kezdőként, hol csereként kapsz szerepet.
- Ez több dologtól is függ. Egyrészről az a típusú játékos vagyok, akinek jól jön, ha érzi az edzője bizalmát. De szerintem a legtöbben így vagyunk vele. Nem azért, mintha pátyolgatni kellene minket, de mégis csak egyfajta lendületet kaphatunk ettől. Amikor ősszel az Újpest ellen jól ment a futball, Sisa Tibor azt hangsúlyozta nekem: „Lipi! Többször láttalak ellenfélként is játszani, futballoz úgy, ahogy akkor tetted. Játszd a saját játékod, bízom benned." Ezzel le is vette a terhet a vállamról ...

...ezek szerint van benned görcsösség a meccsek előtt vagy alatt?
- Nem is az a pontos megfogalmazás, hogy teher vagy görcsösség, sokkal inkább bizonyítási vágy. Én itt nőttem fel, mindig arra vágytam, hogy a Diósgyőr felnőtt csapatában rúgjam a labdát. Jól akarom csinálni ezt a játékot, és a hazai közönségnek szeretnék megfelelni. De, ha megkérdezed a többi saját nevelésűt, mindenki ezt fogja mondani. Felemelő érzés, ha kimegyünk a meccs után pacsizni a szektorokhoz, s eszünkbe jut, hogy nem is olyan rég még mi is, ugyanott szurkoltunk. Nekik, a mi közönségünknek akarunk jól játszani.

Ennyire fontos neked a szurkolók véleménye, reakciója?
- Persze, hogy fontos. Mikor Dunaújvárosban voltam egy fél évet, szerencsére ott is elfogadott hamar a közönség. Nem azonos volt a létszám, mert hát ugye, nem annyian jártak meccsre, mint teszik azt Miskolcon. De jól esett, hogy elismerték a játékomat. Viszont érzelmileg nem ugyanaz ott futballozni, mint itt, hiszen ha a nevelőklubjában lép a gyepre az ember, akkor egészen másképp ver a szíve.

Visszatérve a játékodra: még nem fejtettük meg, hogy kezdőként vagy csereként vagy-e hasznosabb a csapat számára.
- Igen, én pedig azzal akartam folytatni a mondandómat, hogy ugye az edző szerepe mellett ott van még a Diósgyőr és az éppen aktuális ellenfél játékrendszere. Senki ne értse félre, ez nem magyarázkodás, hanem igenis meghatározó szempont egy-egy összecsapáson a felállás. Példaként ott van a Haladás elleni meccsünk. Mi egy támadóval játszottunk, a szombathelyiek négy hatalmas védője remekül, stabilan végezte a dolgát, nekem pedig nemcsak azt kellett átjátszanom, akivel szembe találtam magam, hanem az őt kisegítő belső védővel is meg kellett küzdenem. Sokan mondták például Vágó Attila ténykedése idején, hogy cserként beszállva lendületet tudok vinni a játékba. És rendre úgy is volt, hogy a második félidőben én és Szélpál Tomi beálltunk. Volt olyan meccs, hogy én is éreztem, jól „szálltam be", de előfordult már az ellenkezője is. Ezért mondtam az elején, hogy ez a téma több dologtól is függ.

22 éves létedre lassan az egyik legrutinosabbnak vallhatod magad a kerettagok közül.
- És lassan eljön az az idő is, amikor nem leszek „a kis Lipusz", hanem „a rutinos Lipusz". A tréfát félretéve az csak jó, hogy vannak nálam fiatalabbak az öltözőnkben, mert hátrányunk nem származik belőle, ha sok a saját nevelés.

Az interjú a Gólöröm című kiadványban tovább folytatódik, melyben "Lipi" elmondja, mikor érezte magát eddig a legjobb és a legrosszabb formában, hogy hol tart a lejáró szerződésének meghosszabbítása, hogy mit gondol Wicha Józsefről és mit szeretne még átélni diósgyőri szerelésben.