Végigjárva a szamárlétrát, a klub saját nevelésű játékosaként, húsz évesen, 1999/2000-es szezonban mutatkozott be a Diósgyőr színeiben majd később még a 2001/02 évi, másodosztályú szezonban is játszott - és egyúttal az NB I-ben Lippai Ákos. Azóta megfordult Sopronban, kétszer Bőcsön, légióskodott Izraelben, mielőtt Nyíregyházára igazolt. De vajon milyen érzésekkel várja a szombati presztízs rangadót?
- Nem tudom és nem is akarom megtagadni a múltamat, azt a helyet, ahol felnőttem, ahol NB I-es játékos lettem. Gyakran járok haza a rokonaimhoz, barátaimhoz, ilyenkor persze van idő a nosztalgiázásra. Szombaton azonban nem lesz helye az érzelmeknek, mert jelenleg a Nyíregyháza játékosa vagyok és mindent meg fogok tenni azért, hogy megszerezzük a győzelmet.
Amiből mostanában nem túl sok jut nektek.
- Való igaz, közel egy hónapja örülhettünk utoljára a lefújás után. Március elején a Tatabányát vertük meg 5-0-ra, azóta viszont mintha el lennénk átkozva. A Fehérvár, a Paks és az Újpest ellen nagyon kevésen múlott, hogy pontot vagy pontokat szerezzünk, de különböző okok miatt ez nem sikerült. Már csak ezért is kell a három pont szombaton.
És még miért?
- Nagyon jól tudom, hogy a mindkét csapat szurkolóinak milyen fontos ez a mérkőzés. Fantasztikus hangulatú találkozót várok, amit a villanyfény és az esti kezdés még fokozni fog. Sok barátom lesz ott a diósgyőri táborban, de szombat este nem őket szeretném, szeretnénk megörvendeztetni.
Gyarmaty Attila
