- Hogyan lettél labdarúgó?
- 1995-ben születtem, ezért is választottam 95-ös mezt. Már négyéves koromban játszottam Putnokon, igaz az ovifociban tényleg csak játszottam, nem labdarúgó voltam. Kilenc évesen kerültem Kazincbarcikára, ahonnan 2009-ben a Honvédhoz igazoltam. Abban az évben a kiemelt bajnokságban egészen jól szerepeltünk, egy nyári edzőmeccsen is megvertük a Honvédot és megakadt rajtam a Magyar Futball Akadémia szakembereinek a szeme. Fél év után kölcsönbe visszatértem Barcikára, majd most már egy éve a Diósgyőr játékosa vagyok. A tavalyi bajnokságban az U17-ben György Gábor, idén ősszel az U18-ban pedig Vitelki Zoltán volt az edzőm. Zoli bácsi hétről hétre közelről láthatott, minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy most az első csapattal készülhetek.

Szabó Balázs (Fotó: Kocsis Norbert)

- Ha jól tudom, azért Szentes Lázár számára sem voltál teljesen ismeretlen.
- Nem, mert én is egyike vagyok annak a néhány fiatalnak, akik heti két alkalommal egyéni képzésen vesznek részt. Ezeket a foglalkozásokat vezetőedzővé való kinevezése előtt ezt Szentes Lázár tartotta és elmondhatom, nagyon sokat fejlődtem az elmúlt időszakban. Főleg gyorsaság-fejlesztés, támadás-befejezés, kisjáték és hasonlók alkotják a programot, minek során rengeteg hasznos tanáccsal látnak el az edzők.

- Milyen poszton számít rád a szakmai stáb?
- A támadó középpályás pozíciója, ami igazán fekszik nekem, a saját korosztályomban legtöbbször azt játszom. Az első csapatban azonban játszottam már csatárt és szélsőt is emellett.

- Mi az erényed?
- Az edzőimtől a legtöbb dicséretet a passzaim és a lövések után szoktam kapni, de tisztában vagyok vele, hogy ami jó az utánpótlásban, az sokszor kevés a felnőttek közt. Szentes Lázár azt kérte, hogy játsszak bátran, mert amit nem mutatok meg, azt hiába tudom, csak azt látja a stáb és a szurkolók, amit meg is mutatok.

- Iskolába jársz, hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a focival?
- A tanulással nincs gond, 4-es körüli volt a legutóbbi átlagom is, inkább a sok hiányzás okoz nehézséget. Az egyéni képzések iskolaidőben vannak és most az edzőtábor miatt is kimarad másfél hét. Szerencsére a Magister Gimnáziumban támogatják, hogy sportolok, de akkor is be kell pótolni a lemaradást.

- Milyen az első csapattal edzeni?
- Már ősszel is több edzésen vettem részt és az Újpest elleni Ligakupa-találkozón néhány percet a pályán is tölthettem, ezért is sajnálom, hogy számunkra befejeződött ez a sorozat. Nagyon kellemesek az élményeim, sokat biztatnak a társak, hogy bátran csináljam, nem kell attól tartani, hogy egy félresikerült mozdulat miatt letolnak. A lelátóról sokszor úgy tűnik, milyen könnyedén mozognak a játékosok, belül lehet igazán érezni, hogy mekkora erőkifejtésre van szükség egy mérkőzést végigjátszani. Eddig a Mezőkövesd, a Putnok, a Brno, a Slovacko és az OFK Beograd ellen játszottam, alig várom, hogy újra pályára léphessek!

- A Slovácko ellen nem csak játszottál, hanem a te lőtted a győztes gólt.
- Azért az inkább Tisza Tibor érdeme volt. Nagyon szépen cselezte le magát az alapvonalig, majd pontosan adott középre, nekem tényleg csak az üres kapuba kellett passzolni.

- Hogy tetszik életed első edzőtábora?
- Mindenekelőtt hatalmas megtiszteltetés, hogy egyáltalán itt lehetünk fiatalok. Az pedig, hogy jó időjárási körülmények közt, valódi füvön edzünk, az mindenképpen jól szolgálja a felkészülést. Ízelítőt kaptunk a nemzetközi fociból is, belülről látni igazából, mennyire gyorsak és erősek az ellenfél játékosai. Jó példa, hogy milyennek kell nekünk is lenni.

- Milyen céljaid vannak a labdarúgásban?
- Most még elsősorban a fejlődés a legfontosabb, de mire kiöregszem az utánpótlás-korból, addigra szeretnék NB I.-es labdarúgó lenni és profi szerződést kapni Diósgyőrben. Most ez a legfontosabb, minden további csak az után következik.