- A remek orosz csapat ellen nem sikerült a bravúr, holott előzetesen nem zártátok ki ennek a lehetőségét sem. Mi hiányzott ellenük a sikerhez?

- Elsősorban azért nem jött össze a bravúr, mert az első félidőben inkább az ő akaratuk dominált, az ő ritmusukban játszottunk mi is. Centerposzton nagyon erősek és a mérkőzés első felében ezt érvényesíteni is tudták. De mindenképpen meg kell említeni, hogy egy percig nem adtuk fel a küzdelmet, hiszen húsz pontos hátrányból jöttünk vissza, és a végén majdnem sikerült meglepetést okozni. Csak az a baj, hogy túl későn jött ez a feltámadás. Azt gondolom, hogy olyan meccs vívtunk az oroszok ellen, ami miatt nem szabad szégyenkezni, emellett jól szolgálta a Litvánia elleni felkészülésünket is.

- Akik ellen már egy teljesen más jellegű mérkőzést játszottatok. Sokáig szorosan alakult a találkozó, szinte fej-fej mellett haladt a két csapat.

- Igen, ők nem képviselnek olyan játékerőt, mint az oroszok, de hasonló felépítésű játékosok alkotják a csapatukat. Ők is nagyon magasak, és főleg centerposzton jók. Az első félidőben nem mondanám, hogy a védekezés dominált egyik oldalon sem, a 45-40-es félidő elég pontgazdag, de annak örülhettünk, hogy mi voltunk előnyben és a dobásaink ültek. A harmadik negyedre azzal a szándékkal jöttünk ki, hogy csináljunk egy tízpontos előnyt, ami sikerült is. A védekezésünk is összeállt és támadásaink is rendben voltak. Aztán jött egy elég nagy hullámvölgy, amelybe a játékvezetők is szépen beleszóltak, de mi is nagyon sok butaságot követtünk el ebben az időszakban. A lényeg az, hogy ebből a szakaszból is sikerült kijönni, küzdöttünk végig. Ugye a szerencsére is szükségünk volt a végén a győzelemhez, de hát bátraké a szerencse, és ezúttal mi voltunk a bátrak.

- Bőven adódtak kritikus pillanatok a mérkőzésen, és ezekben a nehéz szituációkban is helyén volt szívetek.

- Valóban, a végjátékban már öt ponttal is vezettek a litvánok, de azt hiszem, hogy a pánik nem jellemző erre a csapatra. Szerintem senkiben - bennem egészen biztosan - nem volt meg az érzés, hogy kikaphatunk tőlünk. Én végig azt éreztem, hogy mi csak győzelemmel távozhatunk a csarnokból. Az időkérésnél megbeszéltük, amit meg kellett, összeszedtük a védekezést, és bedobtuk azt, amit be kellett dobni.

- Volt már részed ilyen emlékezetes végjátékban?

- Igen, volt, még a Pécs 2010 játékosaként a Sopron elleni bajnoki döntőben játszottam egy hosszabbításos mérkőzést, az hasonló volt ehhez. Mindenképpen jó, hogy eddigi pályafutásom során átéltem már néhány izgalmas mérkőzést és nehéz helyzetet, így viszonylag hideg fejjel tudok belemenni az ilyen kiélezett végjátékokba.

- Csapatkapitányként igazi vezére voltál a válogatottnak, de a fiatal játékosok is megmutatták oroszlánkörmeiket. Hogy láttad az egyéni teljesítményeket?

- Én alapvetően mindig a csapat erejét szoktam dicsérni, illetve a saját dolgaimat mindig alárendelem a csapat érdekeinek. Az én - úgymond - jó teljesítményem annak is volt köszönhető, hogy a csapat is jól játszott. Az elején bementek a dobásaim és erre ráéreztek a többiek is, utána kerestek és megtaláltak a labdával. Ennek a társaságnak az az egyik nagy erőssége, hogy mindig akad valaki, aki hozzá tud tenni valami pluszt a játékhoz. Szerdán például Határ Betti élete meccsét játszotta, aminek nagyon-nagyon örülök. Dubei Debóra is remekelt, ahogy Studer Ági is, ő ráadásul úgy, hogy egy húzódás miatt gyakorlatilag sérülten játszotta végig a találkozót, ami tizenkilenc évesen azért nem kis teljesítmény. Úgyhogy tényleg azt kell mondjam, mindenki beletette a magáét a közösbe, és ezt sikerre vezetett.

- Litvánia ellen az utolsó percben a szemfülességednek (is) volt köszönhető, hogy labdát szereztél és egy ziccerrel eldöntötted a meccset. Ezt megcsinálni is olyan egyszerű volt, mint elmondani?

- Az történt, hogy én odaálltam az ellenfelem elé, aki megpróbálta rádobni a labdát, ami azonban kicsúszott a kezéből. Én láttam, hogy odapattant elém, ezért gyorsan megfogtam, és végigszaladtam vele a pályán, szerintem életem sprintjét kivágva. Éreztem, hogy jön mögöttem valaki, reméltem, hogy nem fog leütni, hál' Istennek nem is történt semmi ilyesmi.

- A mérkőzés végén a hangulat már-már a régi időszakot idézte. Éreztétek a közönség támogatását?

- Persze, én már annak is örültem, hogy Oroszország ellen is sokan kilátogattak a találkozóra. Lehetett érezni, hogy az emberek itt szeretik a kosárlabdát és örömmel szurkolnak a magyar válogatottnak is. Litvánia ellen pedig néhányszor úgy felrobbant a csarnok, ami tényleg olyan lökést adott a csapatnak, amellyel meg tudtuk nyerni azt a fontos összecsapást.

- Kis pihenés után a héten folytatódik a bajnokság, és február 24-én szombaton a Zalaegerszeget fogadjuk. Várod már azt a találkozót?

- Kötelező a győzelem, bármi áron de győzni kell ellenük. Jó csapatot raktak össze a ZTE-nél idén, és jó formában is vannak. Hozzánk viszont érkezett egy régi-új játékos, Alyssia Brewer személyében, aki nagy erősítést jelenthet. Remélhetőleg olyan állapotban lesz, hogy azonnal fogja tudni segíteni a csapatot. Hétfőtől már arra a mérkőzésre készülünk, a válogatottakból érkezők is maguk mögött hagyják a selejtezőket, és most már mindenki csak a bajnokságra és a Magyar Kupára koncentrál.